Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

amit a pillanatnyi hatalom tőle követelt. Vallomásai tele vannak hazugságokkal, önellentmondásokkal, igyekezett igazodni az éppen érvényes koncepcióhoz. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy - életfogytiglanra ítélve - kereste a menekülés útját, s ehhez csak a hatalom birtokosaitól, illetve - még inkább - a szovjet elvtársaktól remélhetett segítséget, akik 1953 nyarán megszüntettették fogva tartása embertelen körülményeit. Ugyanakkor éppen az ő szerepükről nem beszélhetett, hiszen ez volt a legfőbb titok. A felülvizsgálatnak is a legkevésbé volt az a célja, hogy fényt derítsen a szovjet tanácsadók tevékenységére, illetve a szovjet befolyásra. Az egyik koronatanú, Kádár János 1956 áprilisában nagyon is pontosan rekonstruálta magát a hazai mechanizmust, mondván „a Rajk-per összes lényeges önvallomásainak keletkezési sorrendje ez volt: 1./ a feltételezés felvetése az államvédelmi bizottság ülésén [...], 2.1 Péter G. szó nélkül jegyezte a felvetéseket noteszébe, 3. / az őrizetesek kínzása, 4. / az őrizetesek »beismero« vallomásai, 5. / az ÁVH (Péter G.) prezentálja a beismerő vallomásokat, 6.1 az államvédelmi bizottság e vallomásokat reális vallomásokként elfogadja és újabb feltételezések alapjaként kezeli."

214 Az ÁVH vizsgálati osztályának (VIII. alosztály) korábbi vezetője, Décsi Gyula Kádárhoz hasonlóan ítélte meg a „vizsgálatok" menetét. „Az egész Rajk-ügy előre meg volt tervezve. Ez azt jelenti, hogy mielőtt még Rajk beismerte volna, hogy provokátor volt, vagy kémkedett és szervezkedett, előre le volt rögzítve, hogy el kell vele ismertetni. Ez úgy történt, hogy Szűcs és Péter ismertette Belkin altábornaggyal az egész ügyet. Ezt követően készült egy összefoglaló jelentés az egész ügy addigi - júliusi - állásáról és ebben az összefoglalóban majdnem minden szerepelt, ami később Rajk ellen vád tárgyát képezte, jóllehet Rajk később ismerte el bűneit."

215 Nemcsak Décsi Gyula szerint volt „soványocska" az az anyag, Szőnyi és Cseresnyés vallomása, amivel Péter megörvendeztette 1949. május 28-án Rákosit, hanem valamennyi töredékesen - későbbi idézetek formájában - fennmaradt vallomásrészlet is ezt tanúsítja. Rákosiban aznap este mégis megszületett a döntés, letartóztatják Rajkot. Pontosabban ekkor közölte ezt Péterrel. 0 Aligára készült, még szólt Kádárnak, hogy másnap, vasárnap - május 29-én - menjen ő is utána, ott tartja ülését az „államvédelmi bizottság", s majd Farkas és Péter leviszik. Farkas Szőnyi kihallgatását követően Prágába repült a csehszlovák testvérpárt kilencedik kongresszusára. Péter nyilván nem magától döntött úgy, hogy vasárnap délelőtt 11 órakor különgépen elébe megy. Saját vallomásaiban következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy ő Farkashoz repült, hogy megmutassa neki a vallomásokat. Azokat, amiket Décsi általánosságoknak ítélt, s ő maga sem tartott jelentősnek. Mindez azonban nem magyarázza, hogy miért is vitte magával Farkas Vladimírt. Majd megjegyezte, „Farkas Vladimír volt a tolmács". Az SZK(b)P-t a prágai kongresszuson Malenkov (Sztálin után a második ember a szovjet vezetésben) képviselte. A szovjet miniszterelnök-helyettes személyi biztonságáról Lásd a 35. számú dokumentumot. 215 TH V - 142 673/4. 372. Décsi Gyula 1954. augusztus 4-i vallomása.