Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
nalon is megfigyelés alá vonták", azaz „lekövették". „Mindkét irányú figyelés csak egészen rövid ideig folyt." 209 Ez tehát azt jelenti, hogy Rajk legkorábban május 23-án késő este, legkésőbb május 25-én vált Budapesten is „üggyé". 210 A Rajk-per egyetlen hazai történeti elemzése, bár megjelenése idején még nem volt ismert Rákosi Szuszlovhoz írt május 23-i távirata (amelyben tehát még delegálta a Kominform titkárságának ülésére), szintén azt konstatálta, hogy aznap (Rajk telefonjának lehallgatásával, Cseresnyés és Szász letartóztatásával), hirtelen fordulat állt be a „Szőnyiügyben". Egy másik szálon (Stolte István) Hajdú Tibor megalapozottan jutott továbbá arra a következtetésre, hogy 1949. április végén még senkinek nem jutott eszébe, hogy Rajk legyen az igazi célpont. 211 Nem is annyira az eredeti „vizsgálat", mint sokkal inkább az 1954 és 1956 közötti felülvizsgálatok próbálták kialakítani azt a látszatot, s ezzel mintegy az áldozatokra hárítva a fő felelősséget, hogy az egyik vallomás vezetett a másikhoz, illetve a következő letartóztatáshoz. Legfeljebb az maradt nyitott kérdés, hogy maguk a kihallgatok mennyiben voltak tisztában azzal, hogy ezek a vallomások hamisak. A „koronatanúk", az államvédelmi vezetők, letartóztatásuk után számos - vagy inkább számtalan - vallomást tettek, ennek is megvolt a maga mechanizmusa. Az természetes, hogy mindegyikük megpróbálta saját felelősségét csökkenteni, ennek leghatékonyabb formája a „parancsra tettem" érvelés, de éppen ez az, amiről mégsem beszélhettek. Néha - kivételesen - megtették, pontosabban ennek néha a jegyzőkönyvekben is nyoma maradt. Kihallgatóik, bár sűrűn váltották egymást, rögvest beléjük fojtották a szót, ha a pártra, annak vezetőire vagy a tőlük kapott utasításra hivatkoztak. 212 Ennek megfelelően Farkas Mihályt csak „Honvédelmi Miniszter Úrként", Rákosi Mátyást pedig a „Párt Főtitkáraként" említhették. Viszont így pontosan nyomon követhették a börtönön kívüli politikai csatározások pillanatnyi állását. Amikor tehát a volt honvédelmi miniszter már saját nevén került be a jegyzőkönyvbe, abból tudták, Farkas megbukott, sőt szabad prédává vált. Décsi Gyula 1956. őszi - már sokadik - kihallgatása során leszögezte, hogy fél évvel korábbi, 1956. április 19-én kézzel írt vallomását fenntartja ugyan, de minden helyen, ahol „a párt" szerepel, magát Rákosi Mátyást kell érteni. Történt mindez 1956. október 23-án a Fő utcában, néhány perccel 15 óra előtt... 213 Péter Gábor egyetlenegy (1956. júliusi) esettől eltekintve - erről később lesz szó - még Décsinél is óvatosabb volt, maximálisan tiszteletben tartotta a külső hatalmi viszonyokat. Amikor a forradalmi tömeg kint már Gerőt a Dunába kívánta, ő még kihallgatója előtt méltatta a néhány hónapja kinevezett pártvezért. Próbált tökéletesen megfelelni annak, 119 MOL M - KS 276. f. 62/6. őe. 42. Koos Béláné kihallgatása. 1954. október 7. 210 Markos György 1954. szeptember 9-i vallomása szerint őt 1949. május 25-én hallgatták ki Rajkra. (TH I - 47a. 93-95.) O volt tehát a harmadik újságíró. 211 Hajdú Tibor: A Rajk-per háttere és fázisai. Társadalmi Szemle, 1992. 11. sz. 19. p. Abban már nem osztjuk Hajdú véleményét, miszerint: „ekkor jött el Farkas Mihály és PéterGábornagy pillanata: elhatározták, hogy a Szőnyi-ügyből Rajk-ügyet csinálnak, hogy megszabaduljanak vetélytársuktól". Ennek egyik „gyöngyszeme" található a dokumentumok között. Szántó György - szabadlábon! - azt fejtegette, hogy minél magasabb beosztásúakról van szó, annál inkább „van feleinivalójuk a párt előtt, mert máskülönben nem kerülhettek volna ide". (Lásd a 17b. számú dokumentumot.) 213 TH V - 1500(9/1. 268-269.
