Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
jelentettem felső kapcsolatomnak, akitől azt az utasítást kaptam, hogy mint párttagot kapcsoljam be és vele a kapcsolatot tartsam. L. betegségére hivatkozva minden áron ki akart bújni a pártkapcsolat felvétele alól és csak hosszabb kapacitálás és fenyegetés után adta be a derekát. A találkozásokat az utcán bonyolítottam le. L. legfontosabb kapcsolata Gosztonyi volt. Emlékezetem szerint a legfontosabb pártutasítások arra vonatkoztak, hogy a Népszavát igyekezzenek a függetlenségi mozgalom vonalába beállítani. A karácsonyi szám előkészítéséről is állandóan beszámolt L., aki arra is kapott utasítást, hogy Gosztonyi igyekezzék a Népszavánál lévő fiatalokkal szorosabb kapcsolatot tartani. Igyekeztünk továbbá L.-n keresztül pol[itikai] információkat szerezni a szocdemektől. Úgy emlékszem, hogy L.[-n] keresztül megmozgattuk a szocdemeket is Schönherz érdekében, de eredménytelenül. Úgy emlékszem, hogy az 1942 karácsonyi szám után nemsokára én őt másnap adtam át. Azt nem tudom, hogy L.-nak milyen tevékenysége volt a Békepártban, akkor már régen nem én tartottam. Amikor újból megalakult a KMP, egyidejűleg újból én tartottam. Emlékszem, hogy ebben az időben különböző értelmiségi rétegekhez küldtünk leveleket és ezeket L. fogalmazta. Úgy emlékszem még, hogy Székely Endre elvtársat is ő tartotta, aki egy lehúzót tartott, és ott húztuk és küldtük ki ezeket a leveleket. Egyszer ülést is tartottunk, ahol az értelmiség felé irányuló politikánkat és teendőket beszéltük meg. Úgy emlékszem, hogy azon Olt, a meggyilkolt Háy elvtárs 301 és L. vett részt. Jelentés ( Luk ácsy János és Rózsa László áv. hd gy.-ok) 1954. február 4. A Munkásmozgalmi Intézetben az 1940-es csendőrségi anyagok között találtunk egy névtelen feljelentést. Ebben az illető bejelentést tesz a VKF-nek, hogy a debreceni egyetemen kommunista szervezkedés folyik és ennek irányítói a Márciusi Front vezető tagjai, közöttük L. G. is. Az 1940-es csendőrségi anyagok között fekszik a csendőrségnek egy összefoglaló jelentése, amelyben többek között javaslatot tesz 44 letartóztatott - köztük L. G.-ra is szabadlábra helyezésére azzal, hogy irataikat megküldi a polgári bíróságnak. A régi bírósági iratok között kutatva megtaláltuk Oláh Géza és társai ügyében készült vádiratot, amelynek vádlottjaival L. együtt került szabadlábra. A vádiratban L. neve nem szerepel. Tauszky Márta (15 évre ítélt) 1954. november 8. Gachot titkárnője voltam 1945 szeptemberétől 1949. szeptember 11-én történt őrizetbe vételemig. Gachot-val részt vettem követségi fogadásokon, de csak azokon, amelyeket a francia követség rendezett. Ezeken a fogadásokon Gachot többek között magyar államférfiakkal is elbeszélgetett. L.-val Gachot-nak azonos volt a kapcsolata, mint a többi magyar államférfiakkal. Emlékszem, hogy több olyan francia követség által rendezett fogadás volt, amelyre L.-t is meghívtuk. L. nem adott semmiféle információt Gachot-nak. A hivatali kapcsolaton kívül közöttük közelebbi viszony nem volt. " Háy Mihály.
