Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Horvá t h Zoltán (életfogytiglanra ítélt) 1954. november 11. 1950. december közepén hallgattak ki L.-ra vonatkozóan. Elmondottam, amit tudtam. Kihallgatom azonban közölte, hogy csak terhelő vallomást tegyek, ami bizonyítja szovjetés pártellenes tevékenységét. Ennek megfelelően az általam előadottakat a valóságnak meg nem felelően fogalmazták át. Ez a terhelő vallomásom nem felel meg a valóságnak, és azt a többszörös súlyos testi bántalmazástól és fenyegetéstől megfélemlítve, közvetlen elítéltetésem után lelki kényszer hatása alatt írtam alá. L.-t 1945 februárjában ismertem meg, amikor a Szabad Nép megindításával kapcsolatosan a Népszava szerkesztőségét meglátogatta. A továbbiakban sűrű érintkezés volt közöttünk. Értelmes, párthű kommunistának ismertem, aki 1948-as kormánydelegáció moszkvai útjáról 302 elragadtatással nyilatkozott. Több esetben élesen bírálta a Népszava és [az] SZDP magatartását, aminek következtében több régi barátjával, többek között Szakasitscsal is elhidegült a viszonya. A két párt egyesülése után az MDP sajtó- és könyvkiadó bizottságában közvetlenül is tapasztaltam, hogy L. munkássága minden tekintetben követte a párt irányvonalát. Erős kritikát gyakorolt a könyvkiadók működéséről és kifogásolta, hogy a pol [itikai] érdekek elhanyagolásával irányítják tevékenységüket. Az 1950-es vallomásomnak éppen az ellenkezője felel meg a valóságnak. L. ugyanis 1948 őszén szemrehányással illette Baló Lászlót a MTI akkori felelős szerkesztőjét, hogy a nemzetközi politikai eseményekről kiadja a nyugati sajtóügynökségek közleményét, mielőtt bevárná a TASSZ[-t], aminek az a következménye, hogy a sajtó jelentős része az imperialista ügynökségek híradása alapján tájékoztatja a közvéleményt. Utasítást adott ennek a megszüntetésére még akkor is, ha az néhány órás késedelmet jelent, és hangoztatta, hogy nem az a fontos, hogy milyen gyorsan, hanem az, hogy milyen szellemben értesül a magyar nép az eseményekről, és itt az a lényeg, hogy a SZU hírpolitikájának megfelelő legyen a hírszolgáltatás. L. bírálat tárgyává tette azt is, hogy a magyar sajtó milyen keveset foglalkozik a SZU népszerűsítésével. Nem felel meg a valóságnak, hogy L. védelmébe vette Andrcánszkyt. A valóság az, hogy a fúziót előkészítő sajtóbizottság kérdésére L. előadta, hogy Andreánszky 1942-ben felszólította, hogy menjen illegalitásba, mert veszély fenyegeti. 1944-ben pedig az utcán találkozott vele és beszélgettek is. így Andreánszkynak könnyen módjában lett volna L.-t rendőrkézre adni. Ekkor L. megjegyezte, hogy ő csak a tényeket mondja el, de A.-nak rendőrségi kapcsolatairól és azok természetéről nem lehetett tudomása. így tehát L. nem védte A-t. L. múltjáról csak annyit tudok, hogy volt Népszava kollégái, 303 hogy aktív tagja volt az illegális kommunista pártnak. Az 1940-es évek elején gyakran megfordult a Népszava szerkesztőségében Gachot és L.-val alighanem ott ismerkedtek meg. Hogy L.-nak volt-e kapcsolata Clergierrel nem tudom, még azt sem tudom, hogy ismerték-e egymást. Az ezzel ellentétes múltkori vallomásom valótlan és azt csak kényszerrel írtam alá. • A szovjet-magyar barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírására (1948. február 18.) utazott magyar kormánydelegáció Tildy Zoltán köztársasági elnök vezetésével Moszkvába. 303 Értsd: a Népszavánál dolgozott.
