Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Sza kasits Árp ád 1954. november 16. 1951-es vallomásomat halálos fenyegetések és olyan ígéretek hatására tettem meg, amelyeknek akkori idegállapotomban kénytelen 300 voltam ellenállni. Az a vallomásom nem felel meg a tényeknek. Még halványan sem emlékeztem arra, 1951-es vallomásomat megelőzően, hogy L. a múltban lebukott volna, annál kevésbé sem, mert L. Ries István tanácsára - aki a VKF különbíróságán L. nevét említeni hallotta - L. nyomban illegalitásba vonult. Schweinitzer soha nem érdeklődött nálam L. iránt. Amíg L. a Népszavánál dolgozott egész magatartásával munkásmozgalmi szempontból megbízhatónak mutatkozott. L. 1940-es alagi lebukásáról nem tudok. Abban az időben gyomorbaja miatt sokszor volt távol a szerkesztőségtől. Nem emlékszem arra, hogy erről a későbbiek során szó esett volna. Múltkori vallomásomban említett arról a tényről, hogy L.-val a horthysta rendőrség vagy csendőrség kapcsolatot tartott, semmit sem tudok. Ez a vallomás akkor a reám gyakorolt lelki hatás eredményeként született. L.-nak 1939-es franciaországi tevékenységéről nincs tudomásom, sem arról, hogy ez alkalommal a francia rendőrségen járt. Nem tudok arról, hogy L.-nak Gachot-val a felszabadulás előtt vagy után volt-e kapcsolata. A fogadások alkalmával nem láttam L.-t Gachot-val beszélgetni. A felszabadulás után L.-val csak laza kapcsolatom volt, mely a köszönési viszonyon túl nem terjedt. 1945-ben Cegléden Ries István társaságában látogattam meg betegágyában, majd 1948ban lakásomon láttam vendégül feleségével és gyermekével. Ez alkalommal rövid ideig voltak nálam és főleg családi dolgokról beszélgettünk. Politikai kérdésekről nem volt szó. Az ezzel ellentétes múltkori vallomásom a valóságnak nem felel meg, L.-val soha nem beszéltem pol [itikai] kérdésekről, de erre nem is adódott alkalom az ő hideg és tartózkodó magatartása következtében. Megjegyzem, ha én tudatában lettem volna annak, hogy ő valamilyen kapcsolatban volt a horthysta rendőrséggel vagy csendőrséggel, elképzelhetetlen lett volna, hogy L. velem szemben olyan rideg, elutasító magatartást tanúsítson, mint amilyent nála a felszabadulás után tapasztaltam. Pintér Marianne feljegyzéséből, kivonat 1950. június 8. 1942-ben vagy 1944-ben L. azt mesélte nekem, hogy az 1940-es alagi lebukása után visszahívták Alagra és felszólították, hogy dolgozzon a rendőrségnek. 0 ezt nem vállalta. Ezt a dolgot Haraszti Sándor elvtársnak is elmondotta. Orbán László nak Kovács Istvánhoz írt leveléből kivonat 1951. június 18. Losonczyt ismertem az OIB[-n] keresztül a Népszava vezetőségből. A lebukások idején megtudtuk, hogy illegalitásba ment. 1942. augusztus vagy szeptemberben véletlenül megláttam, úgy emlékszem, a Bimbó útról és ekkor randevút beszéltem meg vele. Ezt Helyesen: képtelen.
