Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Néhai első feleségemtől úgy tudom, hogy Kasztéi András [lejbukása miatt kellett neki illeg[alitás]ba mennie. Ebben az időben néhány ízben kaptam tőle postázásra békepárti röplapokat. Szovjetellenes kijelentéseket nem hallottam L.-tól. Haraszti említette azonban 1945 márciusában, hogy L. igen kellemetlen benyomásokat szerzett a szovjet hadsereg egyes tagjainak az ő lakásadó nőjének és leányával szembeni magatartásukról. Ezt L. úgy általánosította, ha a szocializmus] harminc év alatt csak ennyire tudta megnevelni az embereket, akkor nincs értelme az egész polfitikának] és akkor elmegy tanárnak, mert az embereknek nevelésre van szükségük. 1945 nyarán Haraszti lakásán volt Gál György, Zöld Sándor, L. és én. Haraszti azt mondotta, hogy a Szabad Nép prop[agandája] száraz, kincstári és kezd a lap egy vasúti közlönyhöz hasonlítani. Ekkor L. kijelentette, hogy Sanyinak sok mindenben igaza van. (Azután két személyes megjegyzést említ, amelyet L. részben Pikier Györggyel, részben Révai Józseffel kapcsolatban tett.) 298 Haraszti Sándor 1954. június 30. L.-t Donath révén ismertem meg 1937-ben, amikor a Márciusi Front pesti konf[erenciájá]ra jött fel. Donath úgy mutatta be, mint a debreceni egyetemi baloldali kör legtehetségesebb tagja. 1939-ben találkoztam vele újra, amikor kiment Fr[ancia]o[rszág]ba. Azt, hogy pártmegbízatást is kapott, ekkor még nem tudtam. 1939 év végén jött vissza Párizsból, Donáthnál szállt meg, ő hozta fel hozzánk vacsorára. 1940 év elején feljött Pestre és belépett a Népszavához, Donáthtal és Újhelyivel többször felkerestek. 1940 tavaszán Donáthtól hallottam, hogy letartóztatták] L.-t, majd azután őt is és Újhelyit is letartóztatták. A szintén letartóztatott Andrásffy kiszabadulása után elmondotta, hogy látta Donáthot és L.-t. D. nagyon le volt törve, L. a legjobb kedélyállapotban viselte a rabságot. Az ugyancsak kiszabadult Bachner Ernő nagyjában ugyanezeket mondotta. L. maga beismerte, hogy vallott fr[ancia]o[rszág]i megbízásáról és Kulichhal való kapcsolatáról. De úgy állította be, mint elkerülhetetlen lépést. Azt mondotta, hogy az a nő, aki közte és Kulich között a kapcsolatot tartotta, 299 előtte már mindent bevallott, úgyhogy számára már nem volt választás. Egy alkalommal Újhelyi közölte velem, hogy behívták a rendőrségre, ott besúgónak akarták beszervezni, de ő azt visszautasította. Pár nap múlva eljött hozzám L., és annak elmondottam, aki nagyon megijedt és elmondotta, hogy őt meg a csendőrségre hívták be bizonyosan ugyanezen okból. Bíztattam, ne féljen, bátran utasítsa el, úgysem tudnak ártani neki. Azután erről később nem esett szó közöttünk. Úgyhogy nem tudom, mi történt, mert közben hosszú ideig L. nem keresett fel. Kiszabadulásuk után mind a hárman ref. alá kerültek. L. ref.-jét a Népszava közbenjárására később megszüntették. Ebben az időben hallottam Donáthtól és Újhelyitől, hogy L. újból bekapcsolódott a pártmunkába. Ez megnyugtatott engem, mert előbb nekem is Az anyag összeállítójának megjegyzése. Lengyel Klára.
