Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
feltűnt kissé a csendőrség előtti magatartása, de a pártmunkába való újbóli bekapcsolódása minden gyanút újból eloszlatott, 1951 nyarán a vizsgálat során közölték velem, hogy L. rendőrspicli volt, megmutatták azt a vallomását, amelyben ő ezt beismeri és, hogy részletesen jelentést adott rólam és a nálam megfordult elvtársakról. Ez a közlés nemcsak családi vonatkozása miatt sújtott le, hanem azért is, mert én róla ezzel ellenkező véleményt alakítottam ki az évek folyamán magamnak. Nem is akartam ezt elhinni, de a rendőrtiszt még azt is közölte velem, hogy L. ezen kívül fr[ancia] és jugó kém is volt. Az egészet provokációs kísérletnek tartottam és ezt arra alapítottam, hogy az 1950. év végén engem kihallgató rendőrtiszt azt a kijelentést tette, hogy nagyhírű vőm is rövidesen az AVO-ra kerül. L.-ról a vizsgálat folyamán részletes jellemzést kellett adnom. Annak írtam le, amilyennek ismertem, párthű, tehetséges embernek, akinek azonban a magatartásában még igen sok kivetnivaló van. Megírtam azt is, hogy családi életében is sok a kifogásolnivaló, de ezt lehet, hogy mint após elfogultan nézem. Az adott jellemzést a kihallgató rendőrtiszt visszaadta azzal, hogy én nem tudom, milyen a komm[unista] kritika. Hosszas huzavona, fizikai és erkölcsi presszió után azután olyan jellemzést adtam L.-ról, ami elferdített, vagy teljesen alaptalan tényeken alapszik. K állai Gyu la 1954. november 20. L. 1939 őszén az én ajánlásomra került a Népszavához, mert a lapnak sürgősen árja munkatársakra volt szüksége és ezért elfogadták javaslatomat. Megírtam Ceglédre L.-nak, aki örömmel lépett azonnal munkába. 1939 őszétől 1942. júliusig dolgozott a szerkesztőségben, ahol ugyanolyan komm[unista] módra viselkedett, mint amilyennek azelőtt is ismertem. Velem együtt. Kapcsolatba került az OIB-vel és együtt dolgozott velem együtt Orbánnal, Ságvárival. L. komm[unista] irányú cikkeket írt a lapban. 1942 tavaszán pártutasításra bevontam az illegfális] pártmunkába. 1940-es letartóztatása után Esztergályos felelős szerkesztő érdeklődött a főkapon, ahol azt mondották, hogy L. komm[unista]. Szabadlábra helyezése után Miliők Sándor négyszemközt figyelmeztette, hogy szakítson a komm[unisták]kal, mert különben nem lehet tagja a szerkesztőségnek. Tudok arról, hogy később az SZDP valamilyen tagja interveniált L. ref-jének megszüntetése végett. Erre azért volt szükség, mert a lapot éjszaka is szerkesztették és a ref. miatt L. csak 10 óráig vehetett részt a munkában. Kovai és az én let[artóztatásoml után Losonczy azonnal illeg[alitás]ba ment, de előbb felvette a kapcsolatot Gosztonyi Lajossal, a Népszava pol[itikai] rovatvezetőjével és az én szabadulásom után Gosztonyin keresztül felvette velem is a kapcsolatot. Illegfális] tevékenységét nem ismerem. Tudom, hogy Gosztonyinak ő volt a felső kapcsolata, az én illegfális] találkozóimon Donath mellett ő is részt vett, de csak mint második személy. Ezeken a találkozókon tudtam meg, hogy a párt illegfális] röpcéduláit ők fogalmazták és más kiadványokat is ők szerkesztik, mint a Békepárt memorandumát, a Béke és Szabadság című lapot stb. Tudomásom szerint L.-nak az illegfalitásjbafn] a legális vonallal való kapcsolattartás és az illegfális] kiadványok szerkesztése volt a feladata. Ebben dolgozott 1944-ben is. Szakasits és L. között jó munkatársi viszony volt. Sz. és a szerkesztőség többi tagja is L.-t tehetséges újságírónak tartotta, de tudta róla, hogy kommfunista], és ezért bizalmas
