Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
L.-t 1935-36-ban ismertem meg a debreceni egyetemen. Zöld Sándor baráti köréhez tartozott. L. utasítás ellenére nem lépett be a Turulba, emiatt Zölddel összeütközése is volt. Azt mondotta, terhesnek érezte az egyesületi megkötöttséggel járó fegyelmet. A Márciusi Frontban azonban aktív tevékenységet fejtett ki. Késó'bb a reformtársaságban, és több cikket írt a Tovább c. lapban. A lap ellen indított sajtóperben nem szerepelt, az egyetemi fegyfelmi] eljárás őellene is kiterjedt. Lényeges következménye azonban nem volt. Fr[ancia]o[rszág]ból való hazatérése után említette, hogy le fog jönni Debrecenbe. Én előbb mentem le, hogy megtegyem az előkészítő lépéseket, azután amikor L. is lejött felvette a kapcsolatot Benkő Károllyal, Szilágyi Józseffel és a többiekkel. Röviddel azután a Népszavához került. 1940. április 30-án Pollner György reggeli telefonálásából értesültem, hogy L.-t Cegléden lefogták. Azonnal Donáthtal akartam érintkezésbe lépni, de már nem volt idő, mert néhány perc múlva engem is őrizetbe vettek. L.[-val] az alagi csendőrőrs pincéjében nem volt velünk együtt. Május l-jén láttam őt először, amikor kihallgatásra vezették, verési nyomokat nem láttam rajta. Ugyanaz hallgatott ki engem, aki őt és velem azzal kezdte, hogy L. már mindent beismert. Ezt akkor nem hittem, csak akkor, amikor ő maga a pincében ezt elmondotta. (A rossz fogalmazás miatt nem lehet megállapítani, hogy Donath vagy L. mondta ezt.) 296 Egy másik alkalommal, amikor kitartottam amellett, hogy a debreceni mozg[alom] újraindítását nem utasításra kezdeményeztem, a nyomozó megjegyezte: „ Ezt a Géza nem így mondja ám." Kiszabadulásunk után L. közölte, hogy ő bevitelekor már befejezett helyzet elé volt állítva, kénytelen volt beismerő vallomást tenni, mert külföldi levelezésének fotókópiái, sőt emlékezetem szerint - egy fénykép is, amely párizsi kapcsolatával való találkozójáról készült, a nyomozók birtokában volt. Amikor a jegyzőkönyv lezárása után a dunakeszi községházára vittek, újból láttam L.-t. Ekkor sem láttam rajta verési nyomokat. A reggeli csukló alól fel volt mentve, és külön ivópohara volt. Ezzel kapcsolatban később azt mondotta, hogy valamilyen nemi baja volt. L.-t Donáthtal együtt néhány nappal utánam szállították be Alagról. Az ügyészi kihallgatás után szabadlábra kerültek. Az Izabella utcai lakásból való elköltözés után egy ízben L. említette, hogy lakásán volt egy csendőrnyomozó, és azt mondotta, ha hajlandó lenne információk adására, sokat könnyítene a dolgán. O azonban ezt megtagadta azzal, hogy többet nem kíván politikával foglalkozni, csak irodalommal. Az ügyet a pesti ügyészség illetékességből a debreceni ügyészséghez küldötte le, az ügy iratai 1941 nyarán Debrecenben egy Hollós nevű ügyészre voltak szignálva. További fejleményről nem tudok. Szabadulása után úgy tudom, Szeder járt közben Schweinitzernél aref. megszüntetése iránt, mert működéséhez ez szükséges volt. A Népszavánál a Kállai irányítása alatt álló csoporthoz tartozott. Részt vett a karácsonyi szám, 297 a Történelmi Emlékbizottság, a negyvenkettes tüntetés, stb. előkészítésében, konkrét szerepét azonban nem ismerem. Az anyag összeállítójának megjegyzése. 297 A Népszava 1941. december 25-i száma az antifasiszta összefogás jegyében közölte Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szekfű Gyula és más polgári politikusok cikkeit.
