Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

történtek."

63 Rákosi valóban meghátrált, s nem tett eleget Sík hiú ábrándjainak, nem szabadította ki a lefogott magyar kommunistákat. A feltámadás elmaradt.'

14 1941 nyarán viszont letartóztatták Lukács Györgyöt és Rudas Lászlót, majd egy hét múlva ki is engedték őket. „A hír arról szólt, hogy Rákosi Mátyás, aki tudomásom szerint mindeddig egyetlen letartóztatott, vagy pártból kizárt elvtárs érdekében sem volt hajlandó szót emelni, most végre... sarkára állt."

65 Sík sem hitt igazán ebben a csodában, de ez egyáltalán nem változtat azon, hogy Rákosi „16 évi börtön" után sem háborodott meg, akár még segített volna is, ha a körülmények engedik, esetleg Lukács és Rudas esetében még segített is.

66 Hazai pártvezérként sem az jellemezte, hogy különösen szívén viselte volna az államvédelmet, mint láttuk, meglehetősen későn kapcsolódott be aktívan annak munkájába. Persze már Moszkvában megtanulta, nincsenek „védett férfiak", majd 1948 nyarán rádöbbent, hogy ősem az. Sőt ez a kellemetlen érzés már akkor hatalmába kerítette, amikor 1940 végén több mint 15 éves fogság után megérkezett Moszkvába. Felmelegítették 1925-ös árulásának történetét,

67 1941. január végén magyarázkodni kényszerült, önkritikát gyakorolt, de ezzel le is zárult ez az ügy.

6X Abban sem túlzott, hogy „a körmére koppintottak", amikor megpróbált a lefogott kommunisták érdekében szót emelni. Nem igaz tehát, hogy a „moszkoviták" eleve védettebbek voltak, legfeljebb annyiban, hogy ők már túléltek néhány tisztogatást, de éppen Sík esete bizonyítja, ettől még lehettek „trockisták", potenciális célszemélyek, ahogy többen közülük valóban azzá is váltak. Persze Péter Gábor, s helyettese, Szűcs Ernő Rákosit vagy Farkast nem vehette csak úgy, saját kénye-kedvére őrizetbe, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez velük egyáltalán nem történhetett volna meg... A valóságban Péter Gábor, illetve az AVH szorgosan gyűjtötte az információkat a magyar trockistákról, egyedül a már réges-rég letartóztatott Demény Pál dossziéjában három hónap terméseként (1949. február-április) 40 oldalnyi anyag gyűlt össze.

69 Moszkvában azonban nem ezt várták. A rendelkezésre álló források szerint Rákosi Sztálinnal 1949-től annak haláláig kilencszer találkozott, ebből kettő tisztán protokolláris jellegű volt, az utolsó két (1952-es) megbeszélés témája nem ismeretes, az ezt megelőző öt közül három témája a „párton belüli ellenség" volt, kettőé pedig Rajk.

70 Az 1951. nyári megbeszélésen pedig Rákosi már Farkas és Péter letartóztatását vetette fel a generalisszimusznak. Ugyanebben az időszakban 30 táviratot küldött Sztálinnak, ebből 12 politikai perekkel foglalkozott, 6 személyi változtatásokkal, amelyből két esetet letartóztatás követett.

71 61 Sík 214. p. 64 Síket le sem tartóztatták, „csak" mint tnx-kistát kizárták a szovjet pártból 1938 elején. 65 Uo. 239. p. 66 Rákosi egyértelműen magának tulajdonította az érdemet. Szerinte az ő intervenciójának hatására engedték Lukácsot és Rudast szabadon. Rákosi: Visszaemlékezések. I. 37. p. 67 Rákosi 1925-ös lebukása során beismerő és másokra terhelő vallomást tett a rendőrségen. 68 Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz. 1. köt.: 1896-1953. Budapest, 1996, 1956-os Intézet, 223. p. 69 TH V - 88 000/2. 15-55. p. 70 Előbb 1949. július 22-én, majd augusztus 20-án. Ez utóbbi alkalommal részletesen áttanulmányozták a Rajkék elleni vádiratot. Sztálin maga korrigálta a szöveget. 71 Rainer M. János: Sztálin és Rákosi, Sztálin és Magyarország, 1949-1953. In Évkönyv 1998. Budapest, 1998, 1956-os Intézet, 93-94. p.