Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Az utóbbi években közzétett szovjet források azt a hamis képet sugallják, mintha a kelet-európai vezetó'k, köztük is kiemelten Rákosi, mintegy önszorgalomból, maguk kezdeményezték volna a politikai tisztogatásokat. Ez csak annyiban igaz, hogy Rákosi nem kevés buzgalommal próbált eleget tenni a moszkvai „elvárásoknak", s mivel szolgaian megtette ezt, Moszkva akár mérséklőén is felléphetett, ahogyan például Sztálin nem járult hozzá 1951 nyarán Farkas Mihály és Péter Gábor letartóztatásához. Ez is csak idő kérdése volt azonban, végül mindkettőre sor került. A „szuverenitás" sajátos fokmérőjévé vált, kinek a letartóztatását kezdeményezi a birodalom, kiéhez kell a hozzájárulása, s kit lehet „saját hatáskörben" eltávolítani. Kádár kétségkívül éppen ez utóbbi körbe tartozott, de ez a tény sem volt semmiképpen sem előzmények nélküli. A hatalom minden lépcsőfokán ugyanaz a jelenség zajlott: elhangzott egy név, s a felettes reakciójától függött, lehet-e továbbmenni, megfigyelni, letartóztatni, kivégezni. Ez persze nem csökkenti az egyes lépcsőfokokon állók felelősségét, magát a mechanizmust azonban viszonylag pontosan tükrözi! A magyar kommunista vezetők első és második körét, az egyetlen Gerőt leszámítva, kivétel nélkül érzékenyen érintette Rajk László ügye, valamennyien reszkettek attól, hogy őket is utolérheti ez a sors. Talán éppen Rákosi érezte leginkább a fenyegetést, de később Nagy Imre is hangot adott annak, hogy Péter Gábor már készült letartóztatására. Erre utólag, 1954 májusában Hruscsov is célzott,

72 Farkas - ahogy vele kapcsolatban viszont Rákosi - tett is Moszkvának ilyen indítványt.

73 Révai mindvégig célpont maradt, ahogy 1950 nyarán Szűcs Ernő, vagy később a már említett Farkas Mihály és Péter Gábor. Félt a fiatal Hegedűs András, vagy Apró Antal, Kossá István neve is felmerült, a sokak által rettegett Kovács István

74 nemkülönben, Kiss Károly ellen is beindult a gépezet, ezt éppen Nagy Imre állította meg. A harmadik, negyedik stb. kör még ilyen „védelemmel" sem rendelkezett. Péter gyakran kérkedett azzal a letartóztatottak előtt, hogy három ember van Magyarországon, akikhez ők nem nyúlhatnak, „rajtuk kívül a központi vezetőségtől is bárkit behozhatnak", velük Péter Gáboréknak már valóban nem kellett a lefogottak életével elszámolniuk.

75 Ez nem a „fortélyos félelem" volt, hanem az, amit valamennyien nap mint nap saját bőrükön éreztek, s ha meg is menekültek, ha szabadlábon is maradtak, a megaláztatás, az eltiprás egy életre nyomot hagyott. A hatóság különös érdeklődést mutatott a káderek magánélete iránt, nyilvántartotta Rajk László, Pálffy György, s valamennyiük vélt vagy Rainer: Nagy í. 1. 434^135. p. Vosztocsnaja. 180. p. 74 Kovács Istvánt, akkor ínég Rosner Jenőt, 1943-as lebukásakor a kihallgatok csak „Anonymusnak" nevezték, mivel a súlyos bántalmazások ellenére még a nevét sem volt hajiandi) megmondani. (MOL M - KS 276. f. 62/10. őe. 138. Tényi Mátyás saját kezű vallomása.) 1945 után ő volt a legkérlelhctetlenebb az „árulókkal" szemben. O juttatta már 1945 elején börtönbe a párt korábbi titkárát, Skolnik Józsefet, mert 1943-ban ellene vallott, Kádárral szemben ő vetette fel szintén már 1945 elején annak „gyáva magatartását", s később is szabályos hadjáratokat folytatott, többek között Gács László ellen. (Később Kovács azzal magyarázta Kádár 1944-es „gyáva magatartását", hogy idegileg rendkívül megviselte a Conti utcai börtön bombázása, amit a zárkában kellett átvészelnie. - MOL M - KS 276. f. 53/113. őe. 9.) Skolnikot feljelentés alapján, de konkrét ok nélkül vették őrizetbe, végül Wayand Tibor detektív felismerte. Átadták a vezérkari főnök különbíróságának, onnan viszont Juhász István kérte ki. Skolnik - azzal a feltétellel, hogy nem vesznek fel jegyzőkönyvet - részletes beismerő vallomást tett a csendőröknek, mindent elmondott, amit tudott a párt vezetőiről, Gács Lászlóról, Kovács Istvánról, Tonhauser Pálról, de egyiküket se az ő vallomása alapján vették őrizetbe, információit azonban felhasználták, pl. a KMP illegális nyomdájának felderítésekor. (MOL M - KS 276. f. 62/10. őe. 76-77. Juhász Antal saját kezű vallomása.) 75 TH V - 150 019/2. Ráth Károly 1956. szeptember 29-i vallomása.