Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Rainer M. János szerint „nem hangzott jól Rákosi, Révai és Farkas nevének kiemelése",

43 holott nevük még csak valamiféle „vitatható" taktika kapcsán merült fel. A „rossz hangzást" - vagyis a moszkvai olvasatot - emelte ki a dokumentum orosz olvasója, aki szerint a jelentés „többek között rámutatott arra, hogy Rákosi, Farkas és Révai nacionalista pozíciót foglaltak el".

44 Nemcsak a magyar kommunista vezetőkkel szemben nyilvánult meg ilyen bizalmatlanság, hanem ez általános gyakorlat volt a nemzetközi kommunista mozgalomban. Jellege akkor változott meg lényegesen, akkor vált valóban veszélyessé, amikor 1948 tavaszán Sztálin kiadta az ukázt: meg kell tisztítani a kelet-európai pártok vezetését.

45 így a vádak idővel nemcsak sokasodtak, hanem egyre konkrétabbá is váltak. Ezek közül kettő tűnt valóban súlyosnak, mely szerint Rákosi bizalmatlanul szemléli az ÁVH, konkrétan Péter Gábor szovjet kapcsolatait, azt a tényt, hogy tudta nélkül mennek ki akár róla is jelentések, másrészt nem tulajdonít kellő jelentőséget a trockizmus, a magyar trockisták elleni harcnak. Ha más formában is, de egy évvel később hasonló vádak fogalmazódtak meg Rajk Lászlóval szemben is, s Rákosi nagyon is tudta, mit jelent akár csak ennek a két vádnak az összekapcsolása. Rajk eltávolítása a BM éléről 1948 nyarán már reakció volt a Moszkvában megfogalmazódó vádakra.

46 1948 végéig Rákosi tájékozott volt az AVO

47 konkrét vizsgálatainak kérdésében, de egyetlen jel sem mutat arra, hogy különösebb érdeklődést mutatott volna irántuk. Rajk és Rákosi nem teljesen alaptalanul hitte azonban, hogy Péter Gábor és az ő AVH-ja alkalmatlan nagyobb horderejű „ügyek" végigvitelére. Rákosi már a Mindszenty-vizsgálat idején kérkedett azzal, hogy nélküle Péterek nem boldogultak volna, ezt még erőteljesebben állította Rajk vizsgálatáról, nem sejtve, hogy ezzel nem arat a gazdánál egyértelmű sikert, hiszen szovjet részről úgy vélték, hogy bár „a magyar politikai rendőrség még tapasztalatlan, fiatal, néha sok hibát követ el, de az a fő, hogy odaadó a Szovjetunió iránt". Puskin nagykövet szerint „Rákosi saját (politikai) rendőrséget akart magának, amely teljesen neki van alárendelve". Mindez még bocsánatos bűn lett volna, ha nem párosult volna a másik, a már említett gyanúval, a trockistákkal szembeni küzdelem lebecsülésével. Rákosi kezdetben valóban tagadta, hogy Magyarországon tartani kellene a trockistáktól, sőt egyenesen azt állította, hogy „Magyarországon nincsenek trockisták", később már a Rainer: A magyarországi fordulatok. 39. p. 44 G. P. Murasko: Néhány ecsetvonás Rákosi Mátyás portréjához. Múltunk, 1999. 3. sz. 161. p. Nem feladatunk a „nacionalizmus" ilyen értelmének a meghatározása, de egyet jelentett azzal, hogy aki „nacionalista", az nem megfelelően viszonyul a Szovjetunióhoz, ennek fokozása a kimondottan „szovjetellenes**. 45 G. P. Murasko-A. F. Noszkova: A szovjet tényező Kelet-Európa országainak háború utáni fejlődésében. Múltunk, 1996. 2. sz. 76. p. 46 Kádár szerint 1948. január elején Rákosi lakásán hangzottak el először - annak távollétében - a Rajkkal szembeni vádak. (Lásd a 36. számú dokumentumot.) Ezeket Rajkkal 1948 nyarán - szintén Rákosi lakásán - közölték vele, amikor leváltották a BM éléről. Lásd az 1. s/ámú dokumentumot. 47 Az ÁVH a Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályaként kezdte meg működését 1945 elején, 1946 októberében lett a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), amikor összevonták a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályával. 1948 szeptemberében vált a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságává, s végül 1950 januárjában önállósodott Államvédelmi Hatóság néven. Önállóságát Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, 1953-ban szüntették meg, majd második miniszterelnöksége során, 1956. október 28-án felszámolták.