Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Kádár a horthysta politikai rendőrség utasítására furakodott be az illegális kommunista mozgalomba. Rendőrségi megbízóitól kapott feladatokat éveken keresztül végrehajtotta. Besúgói tevékenysége mellett a horthysta politikai rendőrség utasítására igyekezett gyengíteni, akadályozni az illegális kommunista párt harcát. 1943 tavaszán a horthysta politikai rendőrségnek Kádár Jáno., segítségével sikerült a legsúlyosabb csapást mérnie az illegális kommunista mozgalomra és ezen keresztül a dolgozó magyar nép kibontakozó fasisztaellenes ellenállási mozgalmára: Kádár János Sombor-Schweinitzer egyenes utasítására feloszlatta a Kommunisták Magyarországi Pártját. Áruló múltjának e legsúlyosabb cselekményéről Kádár az alábbiakat vallja: „...Schweinitzer beszámoltatott röviden a Szakasitscsal való találkozómról, de láttam rajta, hogy ő máshonnan is ismeri a történteket... Miután látta, hogy én nem akarom megérteni, hogy ő mit akar kifejezni, dühösen és egyenesen megmondta, hogy az illegális kommunista pártot fel kell oszlatni. Ha én megfelelő meggyőzéssel beszélek, menni fog a dolog - volt Schweinitzer álláspontja. Tanácsként mondotta, hogy hivatkozzam a többi párttal való együttműködésre, a Komintern működésének beszüntetésére... Beismerem, hogy Schweinitzer utasítására végrehajtottam a párt feloszlatását..." Kádár a párt feloszlatásával kapcsolatban röpiratot írt, melyben azzal tetézte be a magyar munkásosztály és a párt elárulását, hogy meghamisította a Komintern feloszlatásáról szóló határozatot, úgy állítva be azt, mintha e határozat felruházta volna az egyes kommunista pártokat a feloszlatás jogával is. A KMP feloszlatása után Kádár rendszeresen tájékoztatta a rendőrséget a Békepárt munkájáról és Schweinitzer utasítására igyekezett gátolni a Békepárt minden olyan ténykedését, mely egy aktív fegyveres, németellenes ellenállás megszervezésére irányult. A horthysta rendőrség erre vonatkozó utasításai mellett Kádárt ebben az irányban befolyásolta saját gyáva, opportunista, likvidátor beállítottsága is. „...1931 óta, a munkásmozgalomba való kerülésem óta, a legkisebb nehézséggel szemben mindig a gyáva meghátrálás, likvidátori eljárás és áruló megalkuvás útjára léptem..." Erre jellemző a felszabadulás előtti utolsó hónapban tanúsított magatartása, amikor a párt többszöri felhívására sem vállalta a harcban való részvételt, hanem dezertált, elbújt, hogy megmentse saját életét. „...Saját életemet többre becsültem, mint a párt és a munkásosztály, illetőleg az egész nemzeti ellenállás sorsát" - mondja erről Kádár.