Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Valójában éppen Kádár János volt az, aki négy nappal az általa tartott kihallgatás után, vagyis előbb 1949. június 11-én,

23 majd 1949. szeptember 3-án

24 beszámolt a központi vezetőségnek az „összeesküvésről". Miután Kanyó - Farkas Vladimír interjújára

2

'' hivatkozva - emlékeztette Kádárt arra, hogy a párt a „Rajk-ügy" felügyeletére kinevezett egy bizottságot, amelynek ő is tagja volt, a nyugdíjazott pártvezér úgy emlékezett, hogy (nem ő, hanem) Rákosi Mátyás előterjesztésében a központi vezetőség „határozatot is hozott". Miután az interjú készítője felidézte az első vonatkozó ülés időpontját, 1949. június 1 l-ét, Kádár már emlékezni vélt arra, hogy „a forgatókönyv szerint ott nekem mint főtitkárhelyettesnek és belügyminiszternek ismertetnem kellett a helyzetet. Ezt a hálátlan szerepet Rákosiék rám osztották ki. Később, a börtönben, többször is eszembe jutott, talán ez sem volt véletlen."

26 Kádár János azonban maga is tagja volt az általa itt nem említett, rejtélyes államvédelmi bizottságnak. Ilyen nevű bizottság valóban létezett, a politikai bizottság 1948. szeptember 10-én döntött a felállításáról, de volt egy ennél szűkebb grémium is. Többen emlékeznek arra, hogy a titkárság Szőnyi letartóztatása után bízott meg egy háromfős bizottságot a vizsgálat ellenőrzésével.

27 A titkárság azonban sem 1949. május 18-i, sem 25-i ülésén nem foglalkozott e bizottsággal, annál inkább a június 8-i ülésen, tehát már Rajk letartóztatását követően. Az eredeti jegyzőkönyv szerint, határozott arról, hogy „a szűkebb államvédelmi bizottság ülésein vegyen részt Szakasits elvtárs is".

28 Valóban már létezett egy ún. államvédelmi koordinációs bizottság, amelyet a bővebb bizottság 1948. október 26-i ülésén hoztak létre. E hármas bizottságnak Rákosi, Farkas és Kádár voltak a tagjai, megbízása azonban az államvédelmi szervek munkájának összehangolására szólt.

29 Végül a titkárság 1949. június 8-án az eredeti szöveggel ellentétben nem e bizottság kibővítéséről döntött, hanem Szakasits Árpádot mint „a kémszervezet felszámolására kiküldött bizottság" ötödik tagját nevezte meg. Ezt erősítette meg a politikai bizottság június 8-án, mondván, javasolja a központi vezetőségnek „hogy a kémkedési ügyet egy öttagú bizottságra bízza, melynek tagjai: Rákosi, Szakasits, Gerő, Farkas és Kádár elvtársak".

30 1949. június 11 -én a KV már ezt a bizottságot erősítette meg,

31 s Kádár szeptember 3-án „a pártunkba behatolt ellenséges szervezet felszámolására kiküldött bizottság" nevében tartott beszámolót. Nem azért idéztük ilyen hosszan az interjú vonatkozó részét, hogy Kádárt hazugságon érjük, vagy hogy megmutassuk, miként szembesítette, közelítette Kanyó interjúalanyát a valósághoz, hanem sokkal inkább azért, hogy felidézzük azt amely elfojtást, amit némileg feledtetett Kádár utolsó nyilvánosan elmondott „beszéde", amelyben a másik justizmordra, Nagy Imréék meggyilkolására próbált emlékezni. Az 1989. májusában elhangzott 23 Iratok. 5. (1996) 252-305. p. 24 Uo. 307-367. p. 25 Mozgó Világ, 1988. 6. sz. Az. interjút Kozák Gyula készítette. 26 Kádár János - Végakarat. 43. p. 27 Vas Zoltán: Betiltott könyvem. Életem III. |Budapest|, 1990, Szabad Tér Kiadó, 58. p., ill. Zinner Tibor: Adalékok a magyarországi koncepciós perekhez. Székesfehérvár, é. n. 20. p. /História-klub Füzetek 37 2S MOL M - KS 276. f. 54/49. őe. 29 MOL M - KS 276. f. 84/11. őe. 1. 30 MOL M - KS 276. f. 53/29. őe. 31 Iratok. 5. (1996) 304. p.