Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

monológig Kádár sohasem beszélt a Nagy Imre-perről, Rajkéról viszont - néha - inkább, s abban az interjú talán hiteles is, hogy megmutatja, miként építette rá Kádár a történtekre saját „verzióját", egészen addig, amíg a maga számára is valósnak tűnt. A meglepő inkább az, hogy Kádár emlékezete szerint beszámolóját követően „voltak, akik közvetve cáfolták a vádakat, vagy azok egy részét".

32 Ebben a projekció az érdekes, az, ahogyan Kádár visszavetíti későbbi saját kételyeit arra az ülésre, amikor semmi ilyesmi nem hangzott el, s el sem hangozhatott. Ez viszont azt mutatja, hogy Kádár nemcsak azt nem értette meg haláláig, ami Rajkkal történt, hanem azt sem, ami nem sokkal később vele.

33 Mint láttuk, a kihallgatás ténye, minden későbbi cáfolat ellenére, valóság volt. A hangfelvételről szóló híresztelések esetében inkább az a meglepő, hogy nem esik bennük szó Farkas Mihályról, holott ő sem játszott alárendelt szerepet a kihallgatás során. Farkas Vladimír visszaemlékezésében megemlíti ugyan, hogy „Kádár teljesen más hangnemben beszélt, mint Farkas Mihály", mégis következetesen Kádár-Rajk kihallgatásról ír. Koronatanúként viszont beszámol arról - hiszen ő készítette a hangfelvételt -, hogy a kihallgatást viaszlemezen rögzítették. Hallomásra hivatkozva megemlíti azt is, hogy „annak tartalmát Rákosiék - a Piros László-Dékán István vezette Belügyminisztérium segítségével - 1953 után megkísérelték szelektív átjátszással manipulálni".

34 Legalább ennyire feltűnő az is, hogy a konkrét esetben „érintetlen" fültanúk - akik csak helyben ismerhették meg a kihallgatás szövegét, s nem utólag, maguk is megemlítik, Kádár több esetben hivatkozott Rákosira. „Kádár többször közölte vele - írja Farkas Vladimír ezt a beismerő vallomást [Rajkl nem neki teszi, hanem Rákosi Mátyásnak."

3

'

1 Néhány évvel később Károlyi Márton is arra vélt emlékezni, hogy Kádár valóban azzal kezdte, hogy Rákosi megbízásából jött. Habár más formában, és egészen más körülmények között, de a nyitómondatot tekintve ő is megerősíti a Pálóczy-Horváth-féle verziót. Hajdú Tibor volt az, aki 1991-ben végül feltárta a rejtélyt, amikor beszámolt arról, hogy miként szállította át a forradalom napjaiban - több más anyaggal együtt - a pártközpontból a párttörténeti Intézetbe a hangfelvétel leírt változatát.

36 A hangfelvétel szövege Gerő Ernő páncélszekrényéből került elő 1956-ban, egészen pontosan az ún. Farkas-bizottság anyagai között bújt meg. Onnan vándorolt a párttörténeti Intézet mindenkori igazgatóhelyettesének páncélszekrényébe, míg végül - talán éppen Hajdú szívósságának köszönhetően - ismét előkerült. Közzé is tette a „teljes szöveget", ennek segítségével idézhettük fel az imént a kihallgatáson történteket, s közölhetjük magát a dokumentumot.

37 Csakhogy a szöveget mégsem tekinthetjük „teljesnek", igazat kell adnunk azoknak, akik - bármennyire is csak hallomásból, legendaként - manipulációról számoltak be. S nem elsősorban a már idézett tanúk elmondása alapján, hanem inkább azért, mert maga az 32 Kádár János — Végakarat. 43. p. Az már inkább az interjú készítőjének a felelőssége, hogy ilyen kijelentést ad Kádár szájába: „akkor én azt mondtam, hogy Rajk Lászlót ismerem. A horthysta rendőrség sem tudta megtörni." (Kádár 1944 előtt nem ismerte Rajkot, soha nem is állította ezt.) „Veréssel most sem fognak vallomást kikényszeríteni belőle." Kanyó a kötetbe beleszerkesztette kivonatosan Kádár két ominózus beszédét. Uo. 44., ill. 48-52. p. 34 Farkas Vladimír: Nincs mentség. Az ÁVHalezredese voltam. Budapest, 1990, Interart Stúdió, 203-204. p. 35 Uo. 204. p. 36 Népszabadság, 1991. február 12. 37 Lásd az 1. számú dokumentumot.