Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
kopaszodó embereket, azok vidámak, jókedvűek. 70 Veled is ez a helyzet. Itt vagy, győztünk, vezető ember vagy és sovány, látom, hogy valami fúr. Nem tudom, mit gondolt. Mi maximálisan azon vagyunk, hogy megkönnyítsük a dolgozó nép életét. Ebből következik, hogy káderkérdéseket hányszor megnézünk, mielőtt elvetünk valakit. Ismerjük Sztálin elvtárs tanítását, hogy az ember a legnagyobb érték. Mikor ilyen dolgok kiderülnek, az a benyomás, mintha nem láttuk volna, vagy vakok lettünk volna. Előfordul, hogy az ember évek óta látja a dolgokat, de bizonyítékok híján, vagy a politikai helyzet következtében nem hajthatja végre. Marosánnál évekkel előbb rájöttem, hogy nem tiszta ember, de ha abban a pillanatban kitettük volna a szűrét, a becsületes szociáldemokrata munkások azt hitték volna, hogy igazságtalan dolog történt. Ez ugyanolyan dolog, mint amikor koalícióban voltunk Nagy Ferenccel, Sulyokkal. Az, hogy mikor leplezünk le valakit, mikor vesszük elő az ügyét, politikai kérdés, amit meg kell nézni a dolgozó nép szempontjából. Meg vagyok győződve róla, hogy Sztálin elvtárs egy csomó munkatársáról észrevette, hogy kémek, de addig, míg a PB tagjai nem voltak róla meggyőződve és nem kaptak megfelelő anyagot, nem lehetett velük szemben fellépni, mert azt mondották volna, hogy egyéni furkálás. Csak amikor kimutatták, hogy politikailag helytelenül dolgoznak és ez összefügg az egész mozgalommal való szembenállásukkal. Kovács elvtárs önkritikát csinált, hogy védte Kádárt. Ezért jelöltem a bizottságba, mert barátja volt és nem árt a mi kádervezetőnknek sem egy kis egyéni foglalkozás és tanulja meg a „figyelmeztető szót". Gyakran elismerik az elvtársak, hogy a párt és a vezetője jól vezetik az országot, de amikor egyénileg adunk tanácsot, feltűnő kritikával fogadják. Amikor mondottam, hogy Kádárral nincs minden rendben, nem gondolt arra, hogy Rákosi elvtársnak mindig igaza szokott lenni. Kristóf elvtársat nem Kádár javaslatára hoztuk be a titkárságba. Mi észrevettük, amikor még Kiss elvtárs volt a káderes, és tudjuk, hogy a titkársági munka olyan feladat, aminél minden izmát meg kell feszíteni és reméljük, hogy beletanul. Mi majd segítünk neki. Mi láttuk előre, hogy valami történhet Kádár körül, a mi feladatunk, hogy a párt ne kerüljön nagy zökkenők közé. Helyes, hogy megmondta, hogy meg volt lépetve, hogy nem beképzelt és ismeri saját erőit, mi is ismerjük, majd segítjük és támogatjuk. Mi is voltunk fiatalok, tapasztalatlanok, minket is segített a párt. Egyik elvtárs azt mondja, hogy sokat gondolkozott, honnan jött a pártfeloszlatás. Ez ma pontosan felderítve még mindig nincs. A döntő személy Kádár volt. Számunkra világos, hogy az ellenség keze volt benne. Ez már nekik egyszer 1936-ban sikerült. A levél, amiről Kiss elvtárs beszélt, Szőnyitől származik. Szőnyi azt az utasítást kapta, hogy tekintettel arra, hogy az ellenség be van építve, csökkentsék a működést és ő ezt feloszlatásnak 70 Valójában nem olt és nem akkor, hanem már a/. 1. felvonásban mondja Caesar nem Brulusnak, hanem Antoniusnak: „ Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül, És síkfejű.1 kik éjjel alszanak. E Cassius ott sovány, éhes szinű; Sokat tűnődik s ily ember veszélyes. " Majd késó'bb: „Miért nem kövérebb? Húr nem félem őt, S mégis, ha nevemhez férne félelem. Nem ösmerek, kit inkább kellene Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust. " (Vörösmarty Mihály fordítása)
