Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

nagyjából így néz ki. Annyi mindenen ment keresztül, és nekünk arra kell törekedni, hogy a hibákat kineveljük belőlük. Természetesen, aki a pártba bejön, annál a maximális tisztaságot követeljük. Ha valaki hibát csinál, adjunk lehetőséget a megjavulásra. Hogy milyen komplikált az ilyen dolgok rendbe hozása, mondok egy esetet. Kaptam egy feljegyzést Veresről, amiben én a legsúlyosabbnak azt találtam, hogy az az elvtárs azt állította, hogy Veres, amikor le volt fogva, akkor Kettlernek, a magánzárka őrmesternek volt a házimunkása. Tudom, hogy a váci fegyházban kommunista házimunkás nem lehetett rendes ember. Péter elvtársnak küldtem át, még az ő emberei sem tudták kibogozni, azt a választ kaptam, hogy megállapították, hogy nem is ült Vácon. Most elővesszük Verest és kiderül, hogy volt Vácon. Ilyen apróságból látható, milyen nehéz az ilyen dolgok megállapítása. Ismerték az elvtársak Marosánt. Láttam, hogy vele baj van, de szerettem volna valamilyen módon megmenteni, mert a szociáldemokrata tömegek között, különösen a fiatalok között volt népszerűsége. Nem akartam, hogy az legyen a benyomás, hogy a szociáldemokratákat üldözik. Elővettem és azt mondtam neki: gondolom, hogy magának mi minden lehet a háta mögött, azt el tudom képzelni. Minden további nélkül el tudom képzelni, hogy kommunistákat jelentett fel a rendőrségen, ha röplapot talált, elvitte Schweinitzernek, ha bevallja, amnesztiát kap. Letesszük a mostani állásából, de dolgozhat, és ha megjavul, újra feldolgozhatja magát. Láttam, hogy mélyen hatott rá és utána nem tette meg, amiből rögtön megértettem, hogy olyan súlyos dolgok voltak, hogy vér tapad a kezéhez, amiket nem mert bevallani. Amikora két párt egyesült, beszéltem Szakasitscsal Schiffer jelen létében. Megmondottam: legyetek nyugodtak, minket ez a dolog nem érdekel (piszkos pénzügyeik voltak), ismerjük az életet, tudjuk, mi minden fordult elő, amennyiben az elvtársak az egyesülés után rendesen dolgoznak, akkor ezeket úgy tekintjük, hogy feledésbe mentek. Akkor Schiffer felvetette nekem, hogy általános amnesztia lesz-e és volt bátorsága megkérdezni, és ha valaki rendőrspicli volt. Ha nem túlságosan súlyos, akkor még arra is amnesztiát kaphat, mondtam. Nem büntetőexpedícióról vagy kiirtásról van szó. Ismerjük az életet. Rögtön szóltam az elvtársaknak, hogy Schiffer rendőrspicli volt, mert a maga ügyét vetette fel. Rámutattam, hogy amikor arról van szó, hogy a munkásosztályt ilyen mélypontról, ahová a Horthy-rezsim süllyesztette, fel akarjuk emelni, akkor nekünk szélesen, nagyon nagy perspektívával kell dolgozni. Ha egyszerű gyanúra embereket lekapnánk, a fél országot le lehetne tartóztatni. Ébernek kell lenni. Ugyanígy csináltam Kádárral. Vittük előre, mint Rajkot, írtuk neki a beszédeit, balhéztam [sic!] Révaival, hogy nem elég jó beszédet írt neki. Reméltük, hogy később kifejlődik, és a dolgozó népnek hasznot hajt, és nekünk a feladatunk minél több embert adni a népnek. Elővettem Kádárt, ültem vele a börtönben, mondtam neki, hogy ismerem azéletedet, tudom, hogy mennyit kínlódtál, valószínűnek tartom, hogy valahol beszerveztek. Azt javaslom, mondd meg őszintén és igyekszünk rajtad segíteni. Ha nem rendkívül súlyos, rendbe hozzuk. Még mindig jobb, mint amit most látunk, rád nézünk és látjuk, hogy nem vagy rendben. Láttam, hogy nagy benyomást tett rá. Rajkkal is így csináltunk. Egyszer tréfásan azt mondtam neki, olvassa el Shakespeare Julius Caesarját. Amikor Julius Caesar megy a fórumra, ahol megölik, azt mondja Bmtusnak, nem szeretem ezt a Cassiust, az ilyen sovány ember gyötrődő ember, éjjel nem alszik és mindig rossz dolgokon töri a fejét, jobban szeretem a kövér,