Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
c) 1951. február 15. Kiss Károly elvtársnak 4 ^ Két hete immár, hogy ellenem eljárás folyik. A vádról és annak alapjáról ennyit tudok: 1943-ban a párt feloszlatása az ellenség provokációja volt; ennek a provokációnak a legfontosabb láncszeme a két párt vezetősége között ebben a kérdésben lefolyt tárgyalás volt (Szakasits-Kádár találkozás); ennek a találkozásnak a létrehozására Haraszti vallomása szerint a megbízást én adtam. Szeretném röviden összefoglalni, hogy mit tudtam a párt feloszlatásának körülményeiről, s mi volt abban az én szerepem. A párt feloszlatását, mint a vezetőség határozatát, velem Kádár elvtárs közölte. Erről először tőle értesültem (ő volt akkor a felső kapcsolatom), a vezetőségnek akkor tagja nem voltam, a kérdés megtárgyalásában részt nem vettem. Arról, hogy a párt feloszlatásának kérdésében tárgyalás folyt a két párt vezetősége között, először Rákosi elvtárstól hallottam, ez év januárjában. Ezt velem sem Kádár elvtárs, sem más nem közölte. Lehetségesnek tartom, hogy a kapcsolatfelvételre vonatkozó üzenet rajtam keresztül ment (bár erre ma sem emlékszem), de ebben az esetben is az én szerepem az üzenet egyszerű átadásán túl nem ment. A találkozás létreh ozására megbízást én nem adtam. Az első kérdés, amire válaszolni szeretnék, hogy nem emlékszem a kapcsolatfelvételre vonatkozó üzenet közvetítésére, illetve, hogy Harasztival 1943-ban hol és mikor találkoztam. Amikor első feljegyzésemet arra a kérdésre, hogy Harasztin keresztül kaptam-e üzenetet 1943 tavaszán a Szakasitscsal való kapcsolatfelvételre, Rákosi elvtársnak úgyszólván azon nyomban megadtam, azért utasítottam el még a lehetőségét is, hogy rajtam keresztül ment az üzenetközvetítés, mert határozottan úgy emlékeztem, hogy illegalitásba menetelem után Harasztival először lakásukon, 1943 karácsonyán találkoztam. Ebben annyira bizonyos voltam, hogy még utána sem ellenőriztem e tekintetben emlékeimet, s csupán azt kerestem, hogy a találkozásra vonatkozó üzenet nem jött-e közvetítőn (Losonczy, Gergő) keresztül. (Rákosi elvtársnak adott második feljegyzés.) Csak miután az eljárás megindult ellenem, kontrolláltam le, hogy hol és mikor találkoztam Harasztival 1943-ban. Hogy ez így történt, abban közrejátszott egyrészt, hogy 8 év után nem emlékszem vissza annak idején reám jelentőséggel nem bíró esetekre, másrészt egy nagy adag felületesség, aminek egyáltalán nem mentsége, hogy eljárásomban jóhiszemű voltam. Bizonyos, ha úgy éreztem volna, hogy ebben az ügyben valami is terheli lelkiismeretemet, ez a védekezésnek lehető legrosszabb módja lett volna. Hónapokkal ezelőtt, kora ősszel, Rákosi elvtárs egyszer megkérdezte tőlem, mit tudok a párt feloszlatásának körülményeiről. Amit tudtam-elmondottam. Ekkor mondotta, hogy a párt feloszlatásában benne volt Szakasitsék keze. Kiss Károly megjegyzése külön lapon: Rákosi elvtárs, Donath megírva hozta magával. Igen ideges hangulatban volt. Érdeklődött, meddig tarthat még a vizsgálat, nem feküdhetne be egy kivizsgálásra két-három napra a klinikára. Javasoltam neki, hogy várjon vele pár napot. II. 15. Kiss K. s. k.
