Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
hanem a munkásosztály és mind a kommunista, mind a szociáldemokrata párt közös érdeke. Ez volt számtalanszor variált érvelésének lényege. A célja, amit ugyanakkor számtalanszor elismételt, hogy ne adjunk ki röpiratokat, ne szervezzünk demonstrációt, ne adjunk ki felhívásokat szabotázsra. Ehelyett küldjük minden emberünket a legális szervezetekbe, ebben ők minden segítséget megadnak. Miután én mindig hajtogattam a magamét, hogy éppen a munkásosztály érdekében nem mondhatunk le se az illegális röpiratokról, se a szabotázsra való felhívásunkról, minden megállapodás nélkül váltunk el. A végén Szakasits - kedvetlenül - olyasmit mondott „gondolkozzanak, azután ha meggondolták magukat, üzenjenek". Én azt mondtam neki, ugyanezt ajánlom. Kb. 2 óra hosszat tarthatott a tárgyalás, melyből én ha összesen 20-25 percet beszéltem, akkor sokat mondok. A mi pártunk feloszlatásáról vagy a Komintern megszüntetéséről szóló kérdésről szó nem esett. Én még mindig nem vagyok biztos benne nem-e a Komintern határozata 35 előtt volt ez a tárgyalás, mert nem képzelhető el, hogy ne esett volna szó róla, viszont biztosan emlékszem, nem került szóba. Többször mondtam, hogy ilyen komoly ügyben nem akarok semmit sem állítani, amire nem emlékszem biztosan, de minden nap erősödik bennem annak tudata, hogy Donáthnak a pártfeloszlatásban lényegesen nagyobb szerepe volt, mint amire eddig magam is gondoltam. Egy fontos dologra mind jobban emlékszem. Donath tartotta a kapcsolatot a Szabad Szó akkori szerkesztősége felé, ügy tudom, Fehér Lajoson keresztül és az akkori Parasztszövetség felé Dobin keresztül. A Parasztszövetségben hosszú harcot vívtunk a munkástagozat megalakításáért (a velünk együtt érző Dobira támaszkodva) és röpiratterjesztésre felhasználtuk a Szabad Szó előfizetői címtárát. Emiatt én Donáthtal sokat tárgyaltam parasztkérdésről. Érdeklődésemre, hogy hogyan fogadják a parasztok jelszavainkat, felhívásainkat (a munkás, paraszt, értelmiségi összefogás, nemzeti összefogás stb.), Donath ismételten és következetesen azt állította, hogy minden agitációnk kedvező hatást kelt, csak az a baj, hogy a parasztok félnek a kommunista párt nevétől és részben az ellenforradalmi nevelés miatt nem is szeretik. Még azt is mondta, hogy a parasztkapcsolataink (kint vidéken) mondják, ha ugyanezeket a röpiratokat nem a kommunista párt adná ki, hanem valaki más, akkor sokkal könnyebb volna a terjesztés, és maguk a parasztok adnák kézről kézre. Ez ismétlődő téma volt közöttünk kapcsolataink kezdetétől (943. február) fogva. Átgondolva a békepárt propaganda- és agitációs tevékenységének azt a vonalát, hogy a munkástömegek helyett a polgári intellektuel és paraszti rétegek felé tolódott mindinkább át, Donath politikai vonalának ebben is jelentős szerepe volt. Jellemeznem kell a Donath és közöttem volt viszonyt is. Donáthot én Kovács lebukása (943. febr.) után ismertem meg. Némi információ és a személyes munka alapján ismertem meg. Egészben Donáthot kényelmessége és a feladatoktól való húzódozása miatt nem sokra tartottam. Azonban nálaménál sokkal szélesebb körű műveltsége, nyelvtudása és marxista olvasottságánál fogva, elméleti, elvi vagy átfogó politikai kérdésekben mindig adtam a szavára; mert magamnál képzettebb marxistának tartottam. A fenti jellemzés egyébként általános vélemény volt róla. Donáthra jellemző még, hogy csak 948-ban, vagy A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága Elnökségének 1943. május 15-i határozata.
