Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
49-ben mondta el [Donath] Péter elvtársnak, hogy 1940-ben letartóztatásakor, bemondása alapján behoztak egy elvtársat Alagra. A Rajk leleplezése és letartóztatása után egyszer több elvtárs jelenlétében arról folyt a szó, hogy ez a kém vagy másfél tucat provokátort épített be működése során fontos helyekre a pártba és nem tud megnevezni egyetlen becsületes embert, akit ő hozott volna; akkor a jelen lévó' Donath zavartan megszólalt, hogy egy becsületes embert azért hozott a pártba Rajk, mégpedig őtet [sic!], Donáthot. Donath mostani magatartása sem őszinte. Kb. két hete beszéltem vele ezekről az ügyekről; nem emlékszik-e egy és más körülményre. Kérdeztem, mikor találkozott a háború alatt Losonczyval, azt mondta, 943 nyarán, kérdeztem mikor voltunk mi együtt hármasban a háború alatt Kállaival, azt mondta, semmikor, összetévesztem őt valakivel, kérdeztem, mikor találkozott először Harasztival, azt mondta, 943. karácsonykor. Egyik sem volt igaz. Kiderült, hogy Losonczyval, Harasztival 942 karácsonyán jött össze, a Haraszti lányával pedig attól kezdve rendszeresen, a Kállaival igenis ő hozott össze, és hárman voltunk együtt. Ki kell térnem a 943-at megelőző évekre is. Az a véleményem, hogy a párt vezetésébe az ellenség már 941 -42-ben be volt épülve. A 942-es lebukás valósággal szétzúzta a pártot. A 942-es lebukásnál közel félezer párttagunkat és tagjelöltünket fogtak le (túlnyomóan), vagy szakítottak el a párttól tartósan. 942. augusztus végén 17 tagja volt meg a pártnak, a titkárság tagjait is beleértve. Ilyen csapásra az ellenség csak kívülről nem lehetett képes. Rózsa és Schönherz elvesztése után Skolnikot (a párt akkori titkárát) 942 decemberében úgyszólván kiemelték illegális lakásából. A nagy lebukásnak a valósággal provokatív konspirációs szabályon túl (hogy minden felvett tagnak, tagjelöltnek a legális neve végigment az egész pártapparátuson), az a legális illúzió volt a fő oka, amibe az egész tagságunkat belevitték [a] 942-es lefogások előtt. Szerintem erre a két okra vezethető vissza az a példa nélküli tömeg-beköpés, ami egy-egy közép pártfunkcionáriusnál odajutott, hogy 20-30, sőt volt, aki több mint 50 tagnak legális nevét köpte be és juttatta a def. kezére. Az a jobboldali opportunista vonal sem lehetett tisztára elhajlás, aminek következtében Kovácsnak 942 őszén valósággal közelharcot kellett vívni Skolnikkal és Grünwalddal, hogy azt a szót, hogy szabotázs, belevegyék egy röpiratba. Szerintem ezekben az időkben és még Kovács 943. februári lebukásában sem tiszta a szerepe Grünwaldnak és Tömpe Istvánnak. Miért térek én ezekre vissza? Mert 943 februárja után egész 944 tavaszáig említésre méltó vezető funkcióba új ember nem került. 943-ban, a pártfeloszlatást megelőzően és utána sokáig, ha volt ellenséges elem beépülve (és feltehető, hogy volt) a párt vezető funkcióiba, vagy ahhoz közel, akkor ez a beépülés vagy beépítés a 942-es és az azt megelőző években kellett, hogy történjen. 1951. II. 9.Kádár % MOL M-KS 276. f. 65/40. őe. 28-30. Saját kezű aláírás.
