Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

nem hiszem, hogy érdeke legyen, hogy egy ember mártíromságot vállaljon hazugságokért, akkor egy ártatlan és párthtí emberrel történik mindaz, ami itt történik. Mert egy szó nem igaz abból, hogy nekem valaha, valamilyen kapcsolatom lett volna, és nagyon csodálkozom azon, hogy itt végeredményében felelős pártelvtársak vannak az ÁVH-n is. Nekik kell megítélniük azt, hogy a Szőnyiék mennyire önszántukból tették ezt a vallomást, vagy mennyiben nem önszántukból tették ezt a vallomást. F.: Ezt akarod mondani a pártnak? K.: Most én mondok neked valamit. Először: a párt a te életedet attól a perctől kezdve, hogy a munkásmozgalomba betetted a lábadat, eddig az óráig, amíg mi beszélünk, pontosan ismerfij. Ez az egyik. A másik: a párt a te tevékenységedet, a te különböző tetteidet ismeri. Ez a második. A harmadik: és figyelemmel kísérjük azt a mesét, amit te ittléted alatt leadtál. Ez a harmadik. A negyedik: te ismered jól a mi pártvezetőségünket. K.: Ismered a mi pártvezetőségünk cselekedeteit is. R.: Ismerem, igen. R.: Jól ismerem, igen. K.: Ismered. Tudod, hogy a mi pártvezetőségünk kikből áll és mikből áll. R.: Tudom. K.: Elhiszed te azt, hogy a mi pártvezetőségünk beveszi azt, amit te itt mesélsz egy hét óta? Elhiszed? R.: Hát én egyenlőre... K.: Elhiszed? R.: Én csak egyet tudok mondani... K.: Ezt mondd meg. Elhiszed? R.: Én hittem és hiszek a pártban. K.: Hogy ezt beveszi, amit te itt egy hete mesélsz? R.: Én hittem és hiszek a pártban továbbra is. Énnekem semmiféle közöm ezekhez a vádakhoz nincsen... K.: Állj csak. Elhiszed, hogy a párt vezetősége beveszi azt, amit te egy hete itt mesélsz? R.: Bocsánatot kérek, én nem mesélek semmit. K.: Elhiszed, vagy nem hiszed? R.: El kell higgyem, mert az igazat mondom. K.: Hogy a párt vezetősége ezt beveszi, amit te egy hete mesélsz. R.: El kell higgye, mert az igazat mondom. K.: Te azt mondod, becsületes párttag vagy. Mit gondolsz, múlt év augusztusában miért határozott úgy a párt, hogy te hagyd ott a belügyet? Mert becsületes párttag voltál? R.: Én azt hiszem, hogy azért, mert... K.: Azért, mert becsületes párttag voltál? R.: Olyan hibákat követtem el a Belügyminisztériumban, amilyen hibákért nem lehetett ott maradni. K.: Mondd csak, tudod te azt, hogy múlt év augusztusában a mi pártvezetőségünk neked egy utolsó lehetőséget adott arra, hogy mutasd meg, hogy becsületes ember is tudsz lenni? Tudod ezt? R.: Tudom, igen. K.: Akkor miért mondod itt nekem azt, hogy te egy becsületes ember vagy? R.: Én semmiféle olyan dolgot nem tettem a párttal szemben, ami a párt árulását, tudatos árulását...