Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Nála az altábornagy már nem is bocsátkozott magyarázatba, pusztán felolvasta a „vallomást", mely szerint Boarov volt az, aki továbbította Rajknak jugoszláv megbízói utasítását: „aktívan részt vegyen abban a messzemenő illegális hálózatnak a megszervezésében, amelyet mi [jugoszlávok] itt, Magyarországon hozunk létre". „így volt ez?" kérdezte a felolvasást befejezve Péter Gábor, s Boarov Cseresnyéshez hasonlóan igennel válaszolt. Az „igen" után Rajk Lászlót vezették Péter elé. Ót szintén éjfél körül, nyolc nappal korábban, 1949. május 30-án vette őrizetbe az államvédelem, személyesen Péter Gábor. Szőnyi csak hallgatott. Cseresnyés és Boarov kurta igennel vette tudomásul a megszerkesztett jegyzőkönyvet, Rajk még harcolt, magával, „a Párttal", kiballgatóival, most Péterrel. A hangfelvétel szerint ő szólalt meg előbb: „Olyan feladatok előtt állok, amiket..." Az altábornagy előbb félbeszakította, majd felvilágosította, mondván „nézd, te az első percben is azzal kezdted, hogy mindent tagadtál, és mindent lehazudtál. Másnap már másként beszéltél. Most már itt vagy több mint egy hete és még mindig ezt a játékot őzöd. Mi értelme van ennek? Mi értelme van annak, hogy az embereket - a kihallgatókat magadra haragítsad? Ok sem fogják minden éjjelüket itt tölteni veled, mint ahogy itt töltötték, és ez tőled függ, hogy meddig fogják ezt csinálni, mint ahogyan csinálják. Közeledik az idő, amikor már nem így fogják csinálni. Ha téged ide behoztak, én ezt első este is mondtam, akkor nem véletlenül hoztak be, és nem azért hoztak be, amiről eddig már hajlandó voltál beszélni, hanem egészen másért. És te azt hiszed, hogy nem tudnak rólad semmit? Csak azért hoztak be, amiről eddig szó volt? Pedig egészen másért hoztak be."

3 Tényleg, mit hitt, mit hihetett Rajk László, miért is „hozták be"? Hogy belügyminiszterként követett el „hibákat", feloszlatta például a rendőrségi pártszervezeteket, miközben a rendőrök túlnyomó többsége már kommunista volt, vagyis éppen a kommunista pártszervezeteket oszlatta fel, vagy hogy nem tisztogatta kellő eréllyel a belügyi apparátust? Ezekért már egy évvel korábban megrótták, felmentették belügyminiszteri funkciójából, s kinevezték külügyminiszternek. Akkor még bíztak benne. „Rajk - írta Rákosi 1948-ban a Karlovy Varyban üdülő Farkas Mihálynak - megkezdte a külügyben a munkát... Teljes gőzzel dolgozik és nem alaptalanul nagyon negatív véleménnyel van a saját minisztériumáról."

4 Belügyminiszterként voltak persze vitái a hozzá beosztott Péter Gáborral, akiről tudhatta, hogy kicsinyes, sértődékeny, bosszúálló, le is nézte, fennhéjázó volt vele, ki is oktatta gyakran, de ezek az ügyek eló'bb-utóbb a titkárság vagy a politikai bizottság elé kerültek, amely mindig igazságot szolgáltatott. Ahogy Rajkot is megrótták, amikor hibát követett el, maga Rákosi közölte Péterrel is, hogy ne áskálódjon a belügyminiszter ellen. „Úgy látszik - folytatta Péter a kihallgatást - te nem vagy tisztábban a helyzeteddel." Valahogy érzékeltetnie kellett Rajkkal, hogy mit is jelent a letartóztatása. „Holnap megnyílik a parlament, ezt tudod, azt hiszem. Tudod azt is, hogy a parlamentnek nem vagy tagja, nem vagy ott. Pénteken megalakul a kormány. Te a kormánynak nem vagy tagja." Rajk politikus, tehát hiti volt, de annyira mégsem az, hogy címektől és rangoktól megfosztva összeomoljon, megrettenjen a nála jóval alacsonyabb, előnytelen külsejű altábornagytól, akit egyébként sem tartott túl sokra: nemhogy megtörni nem fogja, de még partnere sem lehet, érezhette akkor. 1 Történeti Hivatal (TH) V - 150 028. Közli Zinner Tibor: Rajk szembesítése. História, 1992. 5. sz. 4 MOL M - KS 276. f. 65/41. ó'e. 16.