Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

„Rákosit - emlékezett Hegedűs - nem érte nagyon váratlanul ez a közlés",

7

" Rákosi szerint azonban „a javaslat mindhármunkat teljesen váratlanul ért [...] Számomra azonnal világos volt, hogy ezt a javaslatot a SZU KP CK-jának [Központi Bizottságának] elnöksége megtárgyalta - mint láttuk, Rákosi ebben tévedett, az elnökség még mellette foglalt állást -, s e tekintetben befejezett ténnyel állok szemben".

712 Napokon keresztül tartó tárgyalásokra került sor, hol Mikojannal, hol nélküle, amelyek során a magyar vezetők egymásra tettek javaslatot. Hegedűs már az első tárgyaláson Gerőt javasolta utódként,

713 amire Rákosi - nagyon bölcsen - közbevetette, hogy Gerő csak átmeneti megoldás lehet, s a KB előtt „nem kerülhetik el Kádár elvtárs jelölését". Ezt a „jelenlegi körülmények között" Gerő is a legjobb megoldásnak vélte. Kádár János tehát - néhány nap híján - éppen két évvel szabadulása után már-már elérte élete célját. Csakhogy - bármilyen meglepő-ekkor már Mikojan (s a háttérben Hruscsov) számára nem a párt első és második vezetőjének a szava számított, hanem Hegedűs Andrásé, aki a két öreggel ellentétben határozottan ellenezte Kádár „megválasztását". „Kijelentette, hogy Kádár elvtárs gyenge lesz a KV vezetésére. A legjobb Gerő elvtársat megtenni első titkárnak, másodtitkárnak pedig Kádár elvtársat."

714 Andropov szerint Rákosi, Gerő és Vég „ezt a javaslatot nem támogatták". Megállapodtak tehát, hogy a politikai bizottság elé viszik ezt a „kérdést".

715 Végül 1956. július 18-án összeült a központi vezetőség, miután felolvasták Rákosi „lemondását", elsőként - talán nem véletlenül - Hegedűs András emelkedett szólásra, s ismertette a határozati javaslatot: „A központi vezetőség megállapítva Rákosi Mátyás elvtárs érdemeit a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban, a magyar nép jobb jövőjéért, egyetért Rákosi elvtárs levelében foglaltakkal és saját kérelme alapján felmenti őt politikai bizottsági tagsága és a központi vezetőség első titkári tisztsége alól."

716 Utódául Gerő Ernőt választották meg, Kádárt kooptálták a központi vezetőségbe, beválasztották a politikai bizottságba, a párt másodtitkára lett. Kádárnak még három és fél hónapig várnia kellett, amíg Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkárának szájából 1956. november 3-án este kilenc órakor Moszkvában meghallhatta a számára elképzelhető legcsodálatosabb kijelentést: „Én és Mikojan elvtárs tévedtünk, amikor [júliusban] Gerőt javasoltuk Kádár helyett" első titkárnak.

717 711 Hegedűs 266. p. 712 Rákosi: Visszaemlékezések. 2. 1018-1019. p. 713 Erre Vég megjegyezte - ez Géninek rosszul esett -, hogy „Rákosi ellenfelei Gerőt csaknem oly mértékben felelősnek tartják, mint Rákosit az 1953-ig történt dolgokért". 714 „Kovács elvtársat pedig - hangzott Hegedűs javaslata, holott ő már magasabbra vágyott - meghagyni a Budapesti Pártbizottság élén, visszavonván a már elfogadott határozatot a KV másodtitkári posztjára." 715 Hiányzó lapok. 4K. p. 71(1 MOL M - KS 276. f. 53/295. őe. 717 Hruscsov és Kádár titkos tárgyalásai, 1956. november 3. Magyar Hírlap. 1992. október 22. Kádár a forradalom napjaiban, 1956. október 25-én lett - Mikojan és Szuszlov asszisztenciájával - az MDP első titkára, majd november I -jén a többek között általa alapított MSZMP első titkára.