Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Gábor már elküldte levelét. Kovács István viszont arról tájékoztatta július 11-én a szovjet nagykövetet, hogy előző nap ,,a bizottság teljes létszámban beszélt Péterrel, amelynek az felolvasta a Kovács elvtársnak címzett levelét".

692 így emlékezett erre néhány hónappal később Péter Gábor is, aki szerint - július 10-én öt és nyolc óra között a Fő utcai börtönben felolvasta, illetve szóban kiegészítette levelét.

693 A levél - amelyet korábban már többször idéztünk, s valóban leleplezte Rákosit aznapi, azaz július 10-i keltezésű volt.

694 Kovács azzal a szándékkal érkezett másnap Andropovhoz, hogy átadja azt neki. A szovjet nagykövet pártszerűtlennek ítélte ezt az eljárást, mondván „helytelen lenne a követségen tartani a dokumentum egyetlen példányát, miközben a 1 magyar] PB tagjai sem ismerkedtek meg vele".

695 Maga Péter volt egyébként az, aki levele végén megjegyezte: „Kérek egy példányt átadni a Szovjetunió Kommunista Pártjának."

696 Kovács is erre a kérésre hivatkozott, Andropov magatartása viszont azt sugallja jelentése olvasójának, hogy ő azért nem vette át a levelet, mert rendelkezett már „egy példányával".

697 Viszont megkérdezte Kovácstól, „nem gondolja-e, hogy Péter levelét olyan személyek inspirálták, akiknek az az érdekük, hogy további nehézségeket okozzanak a pártnak"? Kovács ezt maga is nagyon valószínűnek tartotta, „valaki tájékoztatta Pétert az MDP-n belüli helyzetről, kapott papírt és írószert".

698 Július 1 1-én Rákosi még nem, de Gerő már tudott a levélről, s - Kovácshoz hasonlóan - tisztában volt annak várható következményeivel, ki is fejtette ezeket Andropovnak.

699 „Rákosi eltávolítása a párt vezetéséből, minden hibája és tévedése mellett súlyos csapás lenne az MDP-re, és negatívan hatna a nemzetközi munkásmozgalomra. Ugyanakkor hangzott a nagykövet Moszkvába küldött jelentése - Gerő elvtárs értésemre adta, hogy nehéz lesz Rákosi elvtársat megvédeni a következő KV-ülésen."

700 Nemcsak Andropov 6y- Andropov jelenti. 23. p. 693 TH V - 150 019/1. 315. Péter Gábor 1956. október 23-i vallomása. 694 A beszélgetés során, nem sokkal később - legalábbis Andropov jelentése szerint - Kovács azt mondta a szovjet nagykővetnek, „hogy a levelet közvetlenül a BM nyomozati osztályának munkatársa adta át neki, megkerülve a minisztérium vezetését". Ez az ellentmondás nem tűnt lel a szovjet nagykövetnek. f>95 Andropov jelenti. 25. p. El nem égetett. 29. p. 6% 697 Az nem kétséges, hogy a levél kijutott Moszkvába. Erről a moszkvai külügyi levéltárban kutató Györkéi Jenő számolt be. Az már inkább sajnálatos, ahogy a hadtörténész, kioktatta „Czinner Tibort", mert az. csonkán közölte a levelet a História, 1992. évi 5-6. számában. Györkéi nem vette észre, hogy valójában rövidített másodközlésről volt szó, amit a közlő Hajdú (és nem Zinner) Tibor meg is írt. Györkéi cikkében moszkvai lelete alapján pótolta a Hajdu-íéle rövidítést, s ismertette a kihagyott részt, tehát azt, ami az első közlésben (El nem égetett dokumentumok) benne volt. így viszont nem vette észre azt sem, hogy mindkét közlésből egy oldal valóban hiányzik, cikkében ezt ő sem pótolta, így csak sejthetjük, hogy vagy a moszkvai változat is hiányos, vagy egyszerűen az. oldalszámozás téves. (Györkéi Jenő: Kutatás a moszkvai külügyi levéltárban. Péter Gábor levelét megírta... Magyar Nemzet, 1992. szeptember 30.) A levél másolata megtalálható: MOL M - KS 2X6. f. 9/1962/5

1/b. 698 Andropov persze azt feltételezte, hogy maga Kovács volt az, aki Pétert „inspirálta". „Péter Gábor felesége jelentette Gerő információjára hivatkozva Moszkvának -, aki valaha Kovács elvtárs közvetlen barátja volt, változatlanul bejáratos a családhoz." Erre semmiféle bizonyíték nincs, de a feltételezés annyiban helytálló, hogy valakinek el kellelt oszlatnia Péter korábbi félelmeit. Személyes beszélgetéseik során a szovjet nagykövet meggyőződhetett arról, hogy Kovács nagyon is szívesen lépne elő a ranglétrán, korábban arról számolt be neki, hogy a júliusi KV-ülésen őt akarják másodtilkárnak megválasztani, de ezt ő, aki „nem magyar" nem fogadhatja el. Végül Andropov nyugtatta meg, hogy az. utoljára Szuszlov által javasolt zsidótlanítás nem konkrét személyekre vonatkozott. Hiányzó lapok. 31-32. p. 699 Andropov jelenti. 23-25. p. 700 Uo. 25. Kovács arról „győzködte" Andropovot, hogy nem ő lenne Rákosi megfelelő utóda, a várt cáfolat azonban elmaradt.