Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

molt a szovjet nagykövetnek arról, hogy „Magyarországon... az utóbbi 5-7 napban észrevehetően fokozódott az ellenséges erők nyomása". Andropov ezzel messzemenően egyetértett, s részletesen megírta Moszkvának, milyen ellenséges és ellenzéki aktivitást tapasztalt, külön kiemelve a Petőfi Kör sajtóvitáját, amely szerinte „a pártvezetés elleni tüntetéssé fajult".

676 Ez a vita már valóban a rendszer alapjait feszegette.

677 Másnap sztrájk tört ki a lengyelországi Poznanban, a Sztálin Művekben, a munkások kivonultak az utcára, a tömeg viharos gyorsasággal nőtt, megszállta a középületeket, megtámadta a börtönöket és a Biztonsági Hivatal székházát. A fegyveres beavatkozásnak számos áldozata volt, s bár egy nap leforgása alatt sikerült a lázadást leverni, nyilvánvalóvá vált a kelet-európai kommunista rendszerek általános válsága, ami Budapesten sem maradhatott hatás nélkül. A központi vezetőség június 30-ára összehívott rendkívüli ülése a moszkvai tanácsnak megfelelően a kemény kéz politikája mellett döntött, neves értelmiségieket zártak ki a pártból, gyakorlatilag betiltották a Petőfi Kör vitáit. 1956 tavaszán-kora nyarán, nemcsak a Rajk kihallgatásáról készült magnetofon-felvételről terjedtek el beavatott társaságokban hírek és pletykák, hanem egy bizonyos „400-as listáról" is. Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány szerint, őt július elején Mező Imre, a budapesti pártbizottság titkára tájékoztatta „szigorúan bizalmasan" arról, hogy Rákosi újabb letartóztatási hullámra készül, mintegy négyszáz fő szerepel a listáján, élükön Nagy Imrével.

678 A történet egyes variánsai szerint, Nagy Imrét Kádár követte a letartóztatandók listáján.

679 Méray Aczél Tamással közösen írt könyvében viszont beszámolt a „hír" forrásáról,

680 kiszivárogtatójáról is, nevezetesen Pongrácz Kálmán budapesti tanácselnökről.

6HI E változat szerint Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára volt az, aki rögvest tájékoztatta Jurij Andropov szovjet követet Rákosi terveiről, aki viszont Moszkvát riadóztatta, s a következő politikai bizottsági ülésen - július közepén - derült égből villámcsapásként megjelent Anasztáz Mikojan, szovjet miniszterelnök-helyettes, s közölte a választ, Rákosi menesztését.

682 A „lista" nem maradt fenn, sőt a rendelkezésre álló levéltári forrásokban, beleértve a politikai bizottság üléseiről készült - nem szó szerinti - jegyzőkönyveket, egyetlen utalás sincs, ami utólag megerősítené annak puszta létezését.

683 676 Hiányzó lapok. 33-38. p. íl77 Lásd A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján. IV. köt.: Parthántalálkoz.ó. Sajtóvita. (S/.erk.: Hegedűs B. András és tsai.) Budapest, 1991, Mú/.sák-1956-os Intézet. 67!< Kopácsi Sándor 91. p.; Méray Tibor Nagy Imre-életrajzában arról írt, hogy „Rákosi |...| egy listát állított össze azokról, akiket sürgősen le kell tartóztatni ahhoz, hogy az országban újra rend és nyugalom legyen. A listán 400 név szerepelt és az első közöttük Nagy Imre neve volt". Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála. München, 1981, Újváry „Griff" Kiadó, 136. p. 67y David Irving: Aufstand in Ungarn. Die Tragödie eines Volkes. Hamburg, 1981, Knaus, 163. p. 6X0 Szász Béla szerint „kevésbé kompromittált ÁVH-tisztek" révén „vált köztudottá Budapesten a párt főtitkárának ellentámadási terve és »40()-as listaja« is". Szász 334. p. 6X1 Pongrácz szerint a lista ügyét már a politikai bizottság is tárgyalta, de a döntést elhalasztotta. 6X2 Aczél Tamás - Méray Tibor: Tisztító vihar. Szeged, 1989, JATE Kiadó, 360-363. p. Egészen pontosan, az. MDP Titkársága július 2-án tényleg tárgyalt két listáról, az egyiket a Nagy Imre születésnapján részt vevőkről kívánták összeállítani, a másikat pedig azokról a katonákról, akik részt vettek a Petőfi Kör vitáin. Vö. Rainer: Nagy I- 2. 206. p.