Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

nyomást gyakorolt rájuk, mint Farkas. Most [...] Kádár hős, minden ellenzéki elem az ő nevét tűzi a zászlajára a párt vezetése elleni harcban, de senki sem tudja, és nem beszél arról, hogy Kádárnak kellene viselnie a felelősséget azokért az elhajlásokért, amelyek a Rajk-ügyben a nyomozás során történtek." Rákosi tisztábban volt azzal, hogy rendkívül síkos pályára tévedt, hiszen a Farkas-féle lavina, ha hagyja azzá válni, őt magát is, elsősorban őt fenyegette. Hezitálva közölte tehát Andropov val: „lehetséges az, hogy a PB úgy határoz, hogy a központi vezetőség elé tárja az említett dokumentumot".

65

'

1 A stratéga Révai volt, az általa támogatott Kádár előretörését Rákosi már képtelen volt feltartóztatni. Nyolc nappal a Rákosi-Andropov-találkozó után, 1956. április 26-án, „zárt ülésen" a politikai bizottság személyi kérdésekben döntött. Révait gyakorlatilag vita nélkül javasolták a politikai bizottságba,

656 Kádárnál azonban megoszlott a testület, s végül úgy döntött, hogy vele „beszéljen Rákosi Mátyás, Hegedűs András és Gerő Ernő elvtárs. Amennyiben Kádár elvtárs kommunista magatartást tanúsít, önkritikusan értékeli múltbeli tevékenységét, és a központi vezetőség előtt is önkritikát gyakorol, úgy őt is javasolni kell a központi vezetőségbe és a titkárság tagjául, esetleg a politikai bizottság tagjául."

657 Még szinte meg se száradt az április 26-i határozaton a tinta, amikor Rákosi ismét Kádárral kapcsolatos kétségeiről tájékoztatta a Szovjetunió budapesti nagykövetét, Jurij Andropovot.

658 „Hosszú évek során ingatag embernek mutatkozott. Amikor a Horthyidőkben letartóztatták, kiadta a titkosrendőrségnek illegalitásbeli elvtársait. A háború éveiben egyike volt azoknak, akik meghozták a magyar kommunista párt feloszlatásáról szóló provokációs határozatot. Kádár ezen kívül meglehetősen dicstelen szerepet játszott a Rajk-perben, segített Farkas Mihálynak hamis nyomozati dokumentumok előállításában." Rákosi aggodalmait Hegedűs is megerősítette a szovjet diplomatával folytatott beszélgetése során,

659 viszont nem alaptalanul vonta le a szovjet nagykövet a vele folytatott beszélgetésből azt a következtetést, hogy a határozatot nem csak Gerő, hanem az a Kovács is erőltette, akinek „az utóbbi időben mind nagyobb a befolyása". Andropov nyomatékosan felhívta Moszkva figyelmét - kiemelten - Hegedűs félelmeire. Kádárral kapcsolatban azonban még azt is megjegyezte, hogy „jelölését a politikai bizottság tagjai sorába 1955 márciusában Nagy Imre javasolta, mert olyan embert látott 3 Andropov jelenti. A Szovjetunió budapesti nagykövetének tárgyalásai vezető magyar politikusokkal 1956. április IX. és szeptember 3. között. Levéltári Szemle, 1997. I.sz. 12-13. p, 656 Már amennyire erre a politikai bizottság jegyzőkönyvéből következtetni lehet. 657 MOL M - KS 276. f. 53/283. őe. 7. Kádárt egyébként Gerő javasolta a politikai bizottságba, mondván, ha ők nem teszik, akkor megteszi ezt a központi vezetőség. Kádárnak feltehetően éppen a Rajk-perben játszott szerepéért kellett volna önkritikát gyakorolnia. A politikai bizottság ülésén megtárgyalták a Farkas-bizottság munkáját is. Ennek szokás szerint - a jegyzőkönyvben nincs nyoma, hanem pusztán a határozatnak, amely szerint a politikai bizottság előzetes jóváhagyása után, a jelentést a központi vezetőség elé kell terjeszteni. 658 „Révai elvtárs jelölésével kapcsolatban |... | Rákosi elvtárs azt mondta, hogy Révai személyét azért látta elfogadhatatlannak, mert Révai nem magyar nemzetiségű - értsd zsidó-, valamint azért is, mert beteg, kiegyensúlyozatlan, demagógiára hajlamos ember." A Jelcin dosszié. Szovjet dokumentumok 1956-ról. (Szerk.: Gál Éva és tsai.) Budapest, 1993, Századvég Kiadó- 1956-os Intézet, 22-23. p. 659 „Ő is kiemelte Révai demagóg hajlamát és Kádár ellenzékies beállítottságát. [...] Fél, hogy a Révai és Kádár PB-taggá választásáról hozott döntés veszélyeztetheti a politikai bizottság egységét..." Uo.