Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

helytelennek tartja, nem bízik a vezetésemben stb.

64H Az egész felszólalás talán három percig tartott. Ez volt az elsó' ilyen nyílt támadás [...]"

64y Litván György felszólalását Rákosi szemmel láthatóan a szívére vette. „39 éve van a Szovjetunió pártja - fakadt ki április 2-án a titkárság ülésén -, és nem veszik könnyen a dolgokat, azokat az embereket kivágták, mint a taknyot, [...] az embereket kizárták. Én nem tudom ez nálunk ilyen eréllyel menjen-e, mert az az illető, ahogy ott felállt [...]"

65(1 Hegedűs András visszaemlékezéseiben a két óriás, Nagy Imre és Rákosi Mátyás hatalmi harca mellett egyre inkább egy harmadik erőt, a Kádár (neve) mögé felsorakozó - sokat és okkal bírált megnevezésével - „pártellenzéket" vélt felfedezni. Valójában inkább arról volt szó, hogy maga a pártapparátus - amelynek hatalmát egy pártállamban nem ildomos lebecsülni - belefáradt az inga ide-oda lengésébe, abba a bizonytalanságba, hogy képtelen helyezkedni, alkalmazkodni, s Kádárban vélte felfedezni azt a nyugalmi pontot, amely akár így, akár úgy - biztosíthatta számára a túlélést. Kádár erre - természeténél fogva is - alkalmas volt, mint az apparatcsik eleven megtestesítője, kerületi párttitkárként eggyé vált velük. Egyre kevésbé elégedett meg tehát a neki kiutalt poszttal, s nemcsak Rákosi ígérete éltette ezt a reményét, hanem maga is tudatosan élt a mártírt körülvevő nimbusszal. Miközben Rákosi Litván miatt a titkárságnak dohogott, nem messze onnan, az Akadémia utcai pártközponttól, Kádár az Arany János utcában titkárnőjének diktálta Kovács Istvánnak, tágabban a Farkas-bizottságnak szóló levelét. Ebben nagyon pontosan tartotta magát a játékszabályhoz, mely szerint a felelősség nem terjeszthető ki Rákosira. „Végül - mivel tudomásom van róla - szólnom kell - hangzott az újabb hűségnyilatkozat - arról a szégyenteljes kérdésről is, hogy Farkas M. ahányszor csak az ügyek szóba kerülnek,

651 Rákosi elvtárs felelősségével zsarolja a pártot. Minden épeszű ember tudja, hogy felelősség és felelősség között különbség van."

652 1956. április 18-án Rákosi - saját kérésére - fogadta Andropov szovjet nagykövetet, s ő kevésbé kímélte Kádárt.

653 „Rákosi elvtárs közölte - jelentette a nagykövet Moszkvának -, hogy a Farkas-ügy vizsgálata során az MDP KV bizottsága fa Farkas-bizottság] talált egy anyagot (magnetofonfelvételt), amelyből kitűnik, hogy a nyomozásban nemcsak Farkas vett aktívan és személyesen részt, hanem Kádár is, aki abban az időben magyar belügyminiszter volt [...] Kádár

654 Megállapítható, hogy [...] a nyomozás során - folytatta a pártvezér, most már messzire rugaszkodva az igazságtól - Kádár nagyobb törvénytelen „A magyar nép és a párttagság zöme nem bízik többé a jelenlegi pártvezetésben, elsősorban pedig Rákosi Mátyásban." /956 kezikönyve. I. köt.: Kronológia (Főszerk.: Hegedűs B, András). Budapest, 1996, 1956-os Intézet, 53. p. Egy héttel később az írószövetség párttaggyú'lésén Lukácsy Sándor-név nélkül, de félreérthetetlenül - Júdásnak nevezte Rákosit. 649 Rákosi: Visszaemlékezések. I(X)2-1()()3. p. „Ahogy utánanéztünk, kiderült, hogy ez a Litván egy technikum igazgatója - valójában egy szakmunkásképző történelemtanára - volt, apja a Horlhy-időkben a budakalászi (?) textilgyár igazgatója." 650 Idézi Rainer: Nagy I. 2. 195. p. 651 Farkas még mindig Moszkvában volt. Lásd a 35. számú dokumentumot. 653 Az ürügyet a látogatáshoz az szolgáltatta, hogy Rákosi információt kért a még mindig Moszkvában tartózkodó Farkas egészségi állapotáról, „szeretném, ha ez lehetséges, legalább szóban megkapni az orvosi zárójelentést Farkas állapotáról". Csak ezt követően tért rá a kért beszélgetés valódi tárgyára. 654 Előkerült tehát a magnófelvétel (s nem csak annak legendája), bár Rákosinak nem volt erre szüksége ahhoz, hogy megismerje Kádárnak a Rajk-perbcn játszott szerepét.