Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Párttagságának helyreállítása után másfél évvel, 1956. február 7-én Haraszti Sándort újra maga elé idézte a KEB, most nem felesége, hanem veje, Losonczy Géza kíséretében, Szervánszky Endre kétszeres Kossuth-díjas, Erkel-díjas zeneszerző s Vásárhelyi Miklós társaságában. Ok négyen - négy írót már korábban felelősségre vontak ugyanezért maradtak a szellemi élet 58 kimagasló képviselője közül, akik 1955-ben a párt kultúrpolitikája ellen tiltakozva nemcsak aláírták a memorandumot,

644 de aláírásukat semmi áron nem vonták vissza.

645 „A kialakult - értsd: pártellenes - hangulatban feltétlenül szerepe volt annak - hangzott a határozat -, hogy több író és újságíró szoros baráti kapcsolatot tart fenn kulturális területen működőrehabilitált elvtársakkal, de elsősorban Haraszti Sándorral [...] Sokszor pártellenes kijelentéseivel sikerült ezekben a körökben tekintélyre szert tennie", holott előadásmódja „zavaros", mondanivalója pedig „néha szenilitásra utal". Haraszti „az aláírás visszavonását formálisnak nevezi, hangsúlyozza, hogy a memorandum tartalmával egyetért". Vásárhelyi Miklós, aki 1955 júliusában „szigorú megrovás, végső figyelmeztetés" büntetésben részesült, „a központi vezetőség [1955] márciusi határozatát sértő magatartásával kárt okoz a pártnak, [...] nézetei mellett konokul kitart, bár számolt azzal, hogy ez a lépése a pártból való kizárással járhat, aláírását nem hajlandó visszavonni". Losonczy Géza: „a Lapkiadó Vállalatnál az aláírókat lényegében ő ismertette meg a memorandummal [...] Erre a pártfegyelmet súlyosan sértő lépésre elsősorban apósa befolyására határozta el magát." Szervánszky Endre „Rajk László útján [sic!] került kapcsolatba a munkásmozgalommal, annak letartóztatása, későbbi rehabilitálása megzavarta [...] Evek óta harcolt Bartók Béla, a magyar népzene, a kórusművészet nagyobb megbecsüléséért. Az a véleménye, hogy [...] a művészeti életben egyesek hozzá nem értő intézkedései miatt sok kár származott." A KEB tehát a felsorolt indokok alapján Harasztit és Vásárhelyit kizárta a pártból, Losonczy és Szervánszky „megrovás", illetve „szigorú megrovás" pártbüntetésben részesült.

646 Losonczy valódi perbeszéddel készült a fegyelmi tárgyalásra. Nem védekezett, hanem vádolt: „Ma a gyávaság a legtiszteletreméltóbb köntösbe öltözhet, magára öltheti a párthűség, a fémjelzett pártszerűség stb. magasztos köntösét. A tartalom pedig ugyanaz. Lábra kap nálunk a rothadt morál f...]"

647 A közhangulat már egyre nyíltabban Rákosi ellen fordult. Március 23-án a XIII. kerületben tartott pártaktívát. Igazán elégedett volt. „A vita jó volt." Ám akkor, „teljesen váratlanul felszólalt egy Litván nevű meghívott, aki kijelentette, hogy a párt politikáját ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. (Sorozatszerk.: Balogh Sándor.) V. köt.: 1956. november 14. - 1957. június 26. 1 19., 2X1. p. 644 Irodalmi Újság, 1956. október 6. 645 Lásd Rainer M. János: Az író helye... „Pártszerű ellenzék": a memorandum című fejezet; Kövér: I. m. Visszatérés: a memorandum című fejezet; ill. Vásárhelyi 125-131. p. 646 MOL M - KS 932. f. KEB 1956/3. 647 Kövér 244. p.