Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Három héttel azután, hogy ismertették a politikai bizottsággal Nagy Imrének az ÁVHsok felelősségét drámaian felvető levelét, 1955. május 14-én Rákosi fogadta Kádárt Jánost, s közölte vele, a politikai bizottság a Pest megyei pártbizottság élére kívánja kinevezni. Kádár erről mindig „felfelé buktatásaként" beszélt,

621 s bár új funkciója számos előnnyel járt, így megyei titkárként már részt vehetett a központi vezetőség ülésein,

622 vagy azzal, hogy gyakorlatilag bekerült a pártközpontba, képtelen volt csalódottságát leplezni, hiszen ez még mindig nagyon messze volt a „körülbelüli régi beosztásától". Elégedetlenségének rögtön hangot is adott, de Rákosi nyilván közölte, mást nem tehetett, ebben a kérdésben nem ő, hanem a politikai bizottság dönt. Kádár megragadva az alkalmat ismét kitért a két Farkas kérdésére, felelősségükre a koncepciós perekben. Feltehetően Rákosi ezt a kérdést is a politikai bizottság elé utalta. Kádár tehát két nappal később levélben a politikai bizottsághoz fordult, s radikális offenzívába ment át. Kérte, hogy beszámolhasson a központi vezetőségnek arról, hogy „miért tettem fiktív vallomásokat 1951-ben durva fizikai kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül". Ugyanakkor be kívánt számolni „Farkas Mihály KV tag és Farkas Vladimír volt AVH-törzstiszt szerepéről" is. Felvetette, hogy Pest megyei kinevezése nem felel meg a PB eredeti határozatának, ez megközelítően sem azonos az ígért funkcióval, s jobban örülne, ha - amennyiben erre nincs mód - meghagynák a XIII. kerületben. „Én kommunista vagyok - szögezte le végezetül a már ismert melós-dramaturgia jegyében -, nem pedig karrierista. Én akkor jöttem a mozgalomba, amikor a kommunistáknak nem állásokat osztogattak [...] Én ma is teljesen beérem azzal, hogy munkásként dolgozzam... Én ma szolgálhatom pártomat és hazámat pártmunkásként is, másképp is. De tudnom kell, hogy mi a politikai bizottság véleménye rólam: szükség van-e rám, mint pártmunkásra, vagy nincs? Ha igen, akkor kérem ügyemnek megfelelő rendezését."

623 A politikai bizottság már három nappal később, 1955. május 19-én megvitatta Kádár János levelét. Nem változtattak a döntésen, így Kádár János mégis, akarata ellenére, Pest megyei első titkár lett. A testület egyben határozott arról is, hogy „Kádár János elvtárs az 1951-ben tett fiktív vallomásával kapcsolatos mondanivalóját írásban közölje a politikai bizottsággal". Megbízta végül Rákosit és Kovács Istvánt, beszéljenek Kádárral, „és közöljék vele a politikai bizottságban felmerült véleményt".

624 E „felmerült véleményről" a jegyzőkönyv semmit sem örökített meg, sőt annak sincs nyoma, hogy Kádár megírta-e egyáltalán a „fiktív vallomásával kapcsolatos mondanivalóját", de hiszen ő nem is a politikai bizottságnak, hanem a központi vezetőségnek kívánt beszámolni. 621 Gyurkó 213. p. A szerző szerint Rákosi megrettent Kádár egyre erősödő politikai szerepétől, s ezért választotta ezt a megoldást. 622 Ezt Kanyó Andrásnak adott „interjújában" maga is elismerte. Kádár János - Végakarat. 94. p. 623 Lásd a 34. számú dokumentumot. 624 MOL M - KS 276. I 53/23

1. őe. S.