Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

1954. novemberi feljegyzésében ugyanígy, saját hatalmát kipróbálandó tette fel a kérdést, hogy „mit keres itt ez a Czakó". Tegyük hozzá, az a Czakó legfőbb ügyész aki bár lehet, hogy csak utasításra, de ennek az iratok között nincs nyoma — kimosta őt a „népellenes bűncselekményből". Az a Czakó, aki - Nagy Imre utasítására - egyre inkább feszegette a bűnösök megnevezésének (AVH) kérdését, végül felvetette a politikai vezetés felelősségét is, s név szerint megemlítette ezek sorában Farkas Mihályt.

615 „A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze ma Czakó [...] Én - ezt a Czakót 1949-ben elbocsájtottam a belügyből mint gyenge munkaerőt." Most viszont tudomására jutott, hogy mindezeken felül Czakó szakaszvezető volt az orosz fronton, partizánok kivégzésében vett részt, „őrmesterré léptették elő", orosz nőt vett feleségül, aki a KEOKHtól még letelepedési engedélyt is kapott, s minderről Farkas Mihály is tudott.

616 Bár Kádár instrukcióinak megfelelően, de csak Nagy Imre bukásával párhuzamosan indult meg 1955 tavaszán a főügyész elleni hajsza, amely megállapította - többek között helyettesének is - „kompromittáltságát", s végül nyáron menesztették.

617 A politikai bizottság már említett 1954. október 6-i határozata Piros Lászlót bízta meg azzal, hogy javaslatot tegyen a felelősségre vonásra. A belügyminiszter 1955. február 3-án kelt jelentésében

618 - Nagy Imre miniszterelnök megfogalmazásában - „közölte azoknak az államvédelmi, vagy volt államvédelmi tisztek ügyében készült jelentést, akik annak idején részt vettek Kádár János, Rajk László stb. politikai ügyek vizsgálatában, és annak során súlyos cselekményeket követtek el". A jelentés mintegy bő tucatnyi államvédelmi tisztet nevezett meg, de még közülük is csak kettőnek az elbocsátására tett javaslatot.

619 Erre reagált Nagy Imre a politikai bizottsághoz intézett 1955. február 17-i levelében, mondván, a bizottság jelentésében megkerülte az eredeti feladatot, s „túlnyomórészt a már évekkel ezelőtt elbocsátott, majd következő munkahelyeken elhelyezett és ugyancsak törvénytelenségek elkövetésében kompromittált volt államvédelmi tiszteket" szerepeltette. „Nem értek egyet - szólt a miniszterelnök érvelése - a jelentésnek azzal a részével sem, amely ezeknek a személyeknek a felelősségre vonására vonatkozik. Véleményem szerint mindazokat, akik ártatlanul bebörtönzött elvtársainkkal szemben fizikai kényszert alkalmaztak, őket bántalmazták, kínozták vagy őket kényszerrel hazug koncepciós vallomásokra bírták, szigorú kivizsgálás alapján, a pártból ki kell zárni, felelős munkakörből el kell bocsátani, súlyosabb esetekben le kell tartóztatni." Nagy Imre kritikájának éle az ellen a gyakorlat ellen irányult, amely szerint - kimondatlanul a koncepciós perekhez hasonlóan - a politikai bizottság csak megszűrve értesül a rehabilitációs bizottság által feltárt tényekről, miközben maga a bizottság sem volt képes feladatait ellátni.

6211 állítólag Szíriában -, Szűcs Ernő vitte az. ÁVH-hoz. Kádár azonban alapvetően összetévesztette valakivel. Lásd bővebben a 3a. számú dokumentum vonatkozó jegyzeteit. 615 Rainer: Nagy I. 2. 8K-90. p. 616 Lásd a 33b. számú dokumentumot. A Czakóról kinevezésekor ( 1954. július) készített életrajzban a feleség története másként szerepelt. MOL M - KS 276. f. 53/124. őe. 16. 617 Baráth: Az. MDF vezetése. 70. p. 618 MOL 276. f. IV/2K7/1955-I962. Ezek egyike Farkas Vladimír volt. 620 MOL M - KS. 276. f. 53/227. őe. Nagy Imre levele csak bő két hónappal később, 1955. április 23-án került a politikai bizottság elé, amikor őt politikailag már meghurcolták, s funkcióiból felmentették.