Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

hogy nem a kormány [Nagy Imre],

609 és nem a kormányból irányítják a párt központi vezetőségét, hanem fordítva [...] Másodszor, Gerő elvtársnak valamely nyilvános fellépésében ki kell mondania egyszer azt az egy mondatot, hogy ő maga is, személyileg is hibázott." Kádár alapvetően nem tett mást, mint saját hajánál fogva emelte magát Rákosi mellé. Azonban nem pusztán a hatalom megszerzése izgatta - bár később éppen ez segítette ahhoz, hogy később a csúcsra kerüljön -, hanem a személyes bosszú is. Következett tehát az egykori „trojka", a hármas fogat utolsó tagja, Farkas Mihály: „949-ben és a későbbiekben hányszor volt olyan helyzet, hogy a párt összérdekeit alapjában érintő kérdésekben Rákosi elvtárs pontos tájékoztatás híján bizonytalanságban volt, Farkas segítségét kérte és ő a megbízatásokat - ezt, minden felelőséget kijelentésemért vállalva, állítom - a párt érdekeit szem elől tévesztve [....] lelkiismeretlenül és felelőtlenül végezte el. Ez egy kissé sokba került a pártnak." Kádár itt már elemében volt, „gondolatai" letisztultak: „Annyira ismernek engem az elvtársak, hogy a hízelgés nem kenyerem. Rákosi Mátyástól, az embertől elvonatkoztatva, nehezen felmérhető kárt okozott Farkas azzal, hogy Rákosi Mátyást, pártunk főtitkárát, lelkiismeretlenségével - pestiesen kifejezve magam - nem egy provokatív államvédelmi ügybe beugratta."

610 Kádár később azzal magyarázta szembefordulását Farkassal, hogy októberben - tehát nem sokkal a levél keletkezése előtt - a pártközpontban felelősségre vonta őt, miért nem enyhítettek sorsán a börtönben azt követően, hogy 1953 januárjában erre maga a hadseregtábornok tett ígéretet. „Azzal az átlátszó valótlansággal válaszolt nekem, hogy ő még aznap este - 1953. január 4-én - megmondta Piros elvtársnak, hogy helyezzenek engem legalább normális börtönviszonyok közé, és ő nem érti, hogy miért nem tették meg."

611 Farkas viszont - nem ok nélkül - úgy élte meg Kádár szűnni nem akaró támadásait, „hogy Rákosiék ellenem uszították Kádár elvtársat is. Rákosi hamisan tájékoztatta Kádárt arról, hogy hogyan került sor az ő letartóztatására. Rákosi minden bizonnyal elhallgatta, hogy az ő kezdeményezésére történt Kádár elvtárs letartóztatása [...] Rákosi Kádár elvtársat ellenem uszította azzal az aljas hazugsággal is, hogy én voltam, aki megtiltottam a Conti utcai fogházparancsnokságnak, hogy ivóvizet adjon Kádár elvtársnak. Ez Rákosi legszemtelenebb hazugságaihoz tartozik. Tény ezzel szemben az, hogy Rákosi volt az, aki Kádár helyzetét a börtönben súlyosbította."

612 Kádártól - ahogy vezetőtársaitól sem - nem állt távol a hatalom kicsinyes, következményeit tekintve annál súlyosabb fitogtatása. 1949. június 7-én Rajk kihallgatására érkezve, döbbenten fedezte fel a kihallgatok között Pozsonyi Popper Endrét. Szóvá is tette, mit keres ez a Popper itt,

613 akit rögvest el is távolítottak a testületből, majd a Szűcs testvérekhez hasonlóan - az ő „ügyükben" - agyonverték.

614 Ót Kádár feljegyzésében egyetlen egy alkalommal nem nevezte nevén. 610 Lásd a 33b. számú dokumentumot. 611 Lásd bővebben a 35. számú dokumentumot. Ezt már ebben az. 1954. novemberi levelében is szóvá tette. 61 - TH V - 15 019/1. 393. Farkas Mihály 1957. január 29-i vallomása. Az iratok alapján nem lehet megállapítani, hogy ki állt a döntés mögött. 61 ' Lásd a 3a. számú dokumentumot. 614 TH V- 142 673/4. 362. Réh Alajos 1954. június 23-i saját kezű vallomása. Közli Iratok. 1. 202-205. p. Pozsonyi Endrét, bár nem számított „feddhetetlennek", hiszen korábban tőkés volt, sőt még angol rendőrként is szolgált -