Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
tisztázatlan találkozót, de a pártfeloszlatás vádját is. Ezzel - már az 1951. decemberi tárgyalást követó'en - Kádár számára is bezárult a kör, de egészen másképp, mint Rajknál. Végre rálelt a gonosz megtestesítőjére: Péter Gáborra. Ez a felismerés nem Péter letartóztatása után, hanem már 1951 őszétől fokozatosan a hatalmába kerítette, s az ÁVH-főnök „lebukása" csak megerősítette abban, hogy neki volt igaza. Keltezetlen, de 1951. május 18-án zajló kihallgatásán Kádár Farkas Vladimírnak felajánlotta, hogy hajlandó hamis beismerést tenni, de a vizsgáló „őszinte" vallomást követelt tőle. Erről a kihallgatásról számtalan legenda terjedt el. Kádár Szász Bélának 1954 őszén - már említett beszélgetésük során - mesélt megkínzásáról. 428 Hasonlóan nyilatkozott a KEB előtt is, s így került anyagába az a kitétel, mely szerint „Kádár János elvtársat a kihallgatását végző tisztek fizikai és erkölcsi kényszer alkalmazásával bírták rá a hamis vádakat tartalmazó jegyzőkönyvek aláírására". 429 Maga a konkrét legenda mégis nehezen magyarázható, hiszen az AVH annyiféle kínvallatást alkalmazott áldozataival szemben - szinte mindent, amit vallatok valaha kitaláltak: nemi szervek verését, s még a puszta verésnél is barbárabb kínzást, só, saját ürülék 430 etetését, áramütést, az alvás megvonását, csepegtetési, vizes padlót, falhoz állítást, s még számtalan módszert, ami meghaladja a normális halandó képzeletét -, de azokat, amiket Kádárról terjesztettek, soha. Kádár vallatása során, éppen amikor Farkas Vladimír hallgatja ki - a fáma szerint (s láttuk, miként terjedtek az ötvenes évek első felében a legendák, azzal a sokszor nem alaptalan képzettel, hogy ha nem is pont úgy, de megtörtént - Farkas Kádár valamennyi körmét letépette, majd - mintegy búcsúzóul - még a szájába vizelt. Ebből egy szó nem igaz, Kádárhoz egy ujjal sem nyúltak vallatói, ami nem mentség - hiszen az valóban nincs -, untig elég volt az a lelki terror, amiről Kádár többször beszámolt vagy inkább csak jelzett, s ami már letartóztatása előtt megkezdődött, s ami módszeresen az őrületbe kergette. A körömtépés legendája azonban nem Kádárról szól, még ha környezete, sejtetésszerűen ő maga is, hozzájárult ennek terjesztéséhez. Személyes megszólalásai során, azaz Gyurkónak 431 és Kanyónak 432 adott interjúiban maga volt az, aki - bár jóval később - megcáfolta ezeket a rémtörténeteket. Talán nem annyira Kádár, sokkal inkább a magyar társadalom igényelte a mítoszt, a szenvedéstörténetet. Valójában persze Farkas Vladimír egyáltalán nem volt kíméletes a gyanúsítottal, s bűnbánó vallomásának tanúsága szerint képtelen volt felfogni, mit követett el Kádárral szemben, mivel vívta ki annak kérlelhetetlen haragját, kíméletlen bosszúvágyát, s miért éppen ő vált ennek a bosszúnak a tárgyává és nem a másik kihallgató, Károlyi Márton. 428 Szász: Minden kényszer nélkül. 314. p. 429 MOL M - KS 276. f. 53/1X9. őe. 52. A politikai bizottság 1954. augusztus 11-i ülése. 430 Vági Ferenccel alkalmazták ezt a módszert. „Vágival - amikor verése nem hozott eredményt - emberi ürüléket etettek, aminek következtében Vági életveszélyes beteg lett..." (TH V- 142 673/5. 152. Faludi Ervin 1954. július 7-i saját kezű vallomása.) „Vágival Kajli ürüléket etetett." (MOL M - KS IV/287/1955-1962.) Az 1962-es jelentés szerint is „egyesekkel emberi ürüléket etettek". Hiányos leltár. I. 88. p. Több jelből arra lehet következtetni, hogy ezt Losonczyval is megtették. 431 „Legenda az is, amit ugyancsak többen tényként közölnek, hogy Kádárt a börtönben különösen megkínozták." Gyurkó 190. p. 432 „Nem, engem nem kínzott senki. A kínzást nem könnyű elviselni, de a lelki kényszer sokkal rosszabb." Kádár János - Végakarat. 59. p.
