A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

N. N. perújrafelvétele során is készségesen beismerte, hogy 1935-től kapcsolatban állt a nyilaskeresztes párttal, annak anyagi támogatást is nyújtott és nyilas röpcédulákat is terjesztett. 1954-ben felvett vallomása szerint 1942 után, amikor szovjet hadműveleti területre vezényelték, a nyilas ideológiából már kiábrándult, de antiszemita meggyőződése továbbra is megmaradt. Sorozatosan kegyetlenkedett zsidó származású munkaszolgálatosokkal, azokat bottal ütlegelte, rugdosta és egyéb módon megalázta. A tanúvallomások is megerősítették, hogy N. N. „ olyan hírnek örvendett, mint aki nem megy el úgy munkaszolgálatos mellett, hogy ne bántalmazza " 200 A háborús élmények hatására zsidógyűlölete egyre inkább csökkent. „Alkalmam volt látni, hogy a munkaszolgálatosok a bántalmazások nélkül is milyen szenvedésen mennek keresztül. Néhánnyal való beszélgetés után arra is rájöttem, hogy ezek az emberek nem az úgynevezett kávéházi zsidók, akik soha nem dolgoztak, hanem java része szegény ember, akik indokolatlanul kerültek ilyen helyzetbe. A frontkörülmények azután fokozatosan átalakították gondolkodásomat, rájöttem, hogy milyen bűnöket követtem el szerencsétlen embertársaim ellen, s azokat megbánva egyre több esetben akkor szokatlanul emberséges bánásmódot tanúsítottam velük. Igyekeztem őket megfelelő elhelyezéshez és élelemhez juttatni. Itt ismertem meg Kossá Istvánt is, aki egyébként magatartásomról a »Dunatol a Donig« című könyvében

201 megemlékezett s mindaz a valóságban megtörtént, amit könyvében leírt. "

202 N. N. 1950-ben azt is beismerte, hogy 1939 után a Vkf/2-vei ügynöki kapcsolatban állt és számos, Magyarországon menedéket talált lengyel vezérkari tisztet juttatott a kémelhárítók kezére.

203 Azt a vádat is beismerte, miszerint 1947 elején a Honvédelmi Minisztériumban N. N.-t a Katonapolitikai Osztály vezetője, Pálffy György bevonta az általa irányított népi demokrácia ellenes szervezkedésbe, majd Pálffy letartóztatása után Sólyom László vezetésével a néphadseregben folyamatosan romboló és szabotázs tevékenységet végzett.

204 N. N. az 1954. évi perújrafelvétel során tett vallomásaiban azt állította, hogy beismerő vallomásait 1950-ben „bántalmazások, illetve kényszer hatására" tette. Egykori kihallgatóit, Tihanyi Jánost és Gáspár Mártont 1954-ben a Katonai Főbíróság beidézte tanúnak. Ok ugyan alig emlékeztek már a három évvel korábban történtekre, mégis fontos adalékkal szolgálnak vallomásaik N. N. személyiségére nézve. Tihanyi János elmondása szerint: „ Úgy láttam, hogy N. N. maga is megfelelően idomulni akar a kihallgatás menetéhez és intelligens ember létére látta, hogy kb. milyen vallomást kívánunk tőle. Azt tapasztaltam, hogy többször túlzásokba is esett és vigyázni kellett, nehogy többet mondjon, mint amire egyáltalán szükség volt." Másutt: „N. N. előttem egy megriadt ember benyomását keltette, aki félt a háború alatti magatartásának kö200 Uo.ll.p. 201 Kossá István: Dunától a Donig. Bp., 1984. 202 Történeti Hivatal V - 142763/2. 26. p. 203 Uo.41.p. 204 Uo.42. p.