A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

vetkezményeitől. Vele szemben semmiféle kényszert nem alkalmaztam, erre nem is lett volna szükség, mert saját magától is még többet mondott, mint kellett volna. "

205 N. N. a bíróság előtt Tihanyi jelenlétében is állította, hogy igenis alkalmaztak vele szemben kényszert és éppen Tihanyi, aki megzsarolta, hogy amennyiben nem tesz megfelelő vallomást úgy N. N. terhes feleségét letartóztatja. A vádra Tihanyi azt válaszolta, hogy már nem emlékszik, de, ha „N. N. határozottan állítja, lehetséges, hogy így volt ".

206 Gáspár Márton még arra sem akart eleinte emlékezni, hogy valaha is kihallgatta volna N. N.-t, aki Gáspárral szemben is megerősítette a Katonai Főbíróság előtt: „az ügyemben készült összefoglaló jegyzőkönyvet Gáspár Márton íratta alá velem, s tudomásom szerint azt ő is aláírta. [...] Közvetlenül az ítélethirdetés előtt Gáspár közölte velem, hogy halálra fognak ítélni, azonban ne féljek, mert nem fognak felakasztani és ügyemben egyébként is intézkedés történik. " Gáspár csak annyit válaszolt, hogy nem emlékszik erre.

207 N. N. per-újrafelvételi ügyében a Katonai Főbíróság 1954. szeptember 28-án hozott ítéletet. Eszerint a háborús bűntett vádját a tanúvallomások és a részletes beismerő vallomás alapján igazoltnak találták és ezért öt év szabadságvesztésre ítélték. A büntetésbe a bíróság az addig fogva tartásban eltöltött időt (1950. március 29-től négy évet és hat hónapot) beszámított. N. N.-t a bíróság a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében való részvétel vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.

208 A bíróság a háborús bűntettre irányuló korábbi vádakat továbbra is fenntartotta. A rehabilitációknál gyakran előfordult, hogy az illetőt csakis a legsúlyosabb vádpontokban mentették fel, más bűnöket elismerve, hogy ezzel igazolják a korábbi eljárás létjogosultságát. 1957-ben N. N.-t már szabad emberként beidézte a Legfőbb Ügyészség, hogy tanúskodjon Farkas Mihály ügyében. N. N. ekkor kissé módosította az 1950-ben történteket. Hét évvel az események után úgy emlékezett, hogy ő Tihanyi fenyegetésére, miszerint szülés előtt álló feleségét is letartóztatja, sem tört meg és nem volt hajlandó kompromittáló vallomást tenni tiszttársaira. „A fenyegetések hatása alatt sem tudtam egyéb cselekményt beismerni, mint néhány kisebb hibát. " Csak jóval később „Tihanyi rábeszélésére, fenyegetéseinek hatására és idegállapotomra figyelemmel, magam is elhittem, hogy Pálffy vezetésével összeesküvést folytattunk. Ezért az erről készült jegyzőkönyvet aláírtam. A jegyzőkönyvben felsorolt hibák igazak és a valóságnak megfelelőek voltak, azonban ezekből a hibákból levont következtetések, amelyek végső soron oda vezettek, hogy mi a rendszer ellen támadtunk, már nem feleltek meg a valóságnak. "

209 1963 februárjában az Elnöki Tanács kegyelemből a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól is felmentette.

210 205 Uo. 29. p. 206 Uo. 30. p. 207 Uo.29. p. 208 Uo. 39. p. 209 Történeti Hivatal V- 1500019/1. Farkas Mihály. 108. p. 210 Történeti Hivatal V - 142763/2. 65. p.