A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
nem egyedül éli meg a rab, ha van egy társ, aki hasonlóan szorult helyzetben van, akivel meg lehet beszélni az „ügyeket". A fogdaügynöknek rendelkeznie kellett színészi képességgel is, ami természetesen a mindennapi konspiráció részét képezte. El kellett tudnia hitetni fogolytársával, hogy ő is kihallgatásokon, szembesítéseken vett részt, amikor éppen a fogdajelentést mondta tollba, vagy vetette papírra. Idegileg mindenképpen stabil embernek kellett lennie, hiszen állandó készenlétben élt, egyetlen árulkodó, ellentmondó kijelentéssel is leleplezhette magát. Ahhoz, hogy minden elvárásnak megfeleljen, értelmes emberekre volt szüksége az ÁVH-nak. Ma még nem ismerünk olyan utasítást, amelyben a fogdaügynök számára az államvédelmis nyomozótiszt megfogalmazta volna a cellán belüli puhatolózás, beszélgetés irányát, de feltételezhető, hogy a fogdajelentéseken túl is napi kapcsolatban állt a nyomozó a besúgóval. A Grősz-ügy operatív iratainak tanulmányozásából kiderül, hogy a kalocsai érsek mellé az ÁVH csak a legutolsó pillanatban épített be ügynököt. N. N. 1906-ban született, kereskedelmi érettségit, gazdászati tiszti tanfolyamot, majd hadbiztosi akadémiát végzett. 1926 és 1939 között egy vidéki laktanyában teljesített szolgálatot, mint gazdászati tiszt. 1942-ben hadbiztosi minőségben az orosz frontra került, ahol 1943-ban szovjet fogságba esett. Önként jelentkezett az antifasiszta iskolára. 1944-ben szovjet katonai területen a Vörös Hadsereg kötelékében propagandamunkában vett részt. Elvégezte a kijevi partizániskolát, de bevetésére már nem került sor. 1945-ben Debrecenben vezető hadbiztos lett ezredesi rendfokozattal. 1946-tól a Honvédelmi Minisztériumban az anyagi főcsoportfőnök helyettese. Legmagasabb beosztása pénzügyi csoportfőnök, vezérőrnagyi rendfokozattal. 196 Letartóztatására 1950. március 29-én került sor a Sólyom László elleni koncepciós eljárás során. A Budapesti Katonai Törvényszék 1950. augusztus 10-én, majd a Katonai Főtörvényszék augusztus 17-én háborús bűntett vétsége, 197 illetve folytatólagosan elkövetett a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében való részvétel 198 miatt kötél általi halálra ítélte. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. augusztus 18-án az ítéletet kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtatta. 199 A fogdahálózati személyek anonim kezelésére vonatkozóan lásd „A forrásközlés szempontjai"-t. A Grősz József mellé beépített fogdaügynökre vonatkozó adatok jelen kötetben közölt jelentéseiből, illetve 1954. évi perújrafelvétele során rögzített aktáiból származnak. Történeti Hivatal V- 142763/2. 197 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 81/1945. M.E. számú rendelete a népbíráskodásról. 11. § 5. pontja alapján háborús bűnös az, aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával, a reá bízott hatalommal visszaélve, kegyetlenkedett, vagy aki általában felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának. 198 Az 1946. évi VII. törvény a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről 1. §-ának 1. bekezdése alapján bűntett miatt büntetendő, aki a Magyar Népköztársaság Alkotmányában meghatározott népi demokratikus államrend vagy népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet, vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti. 199 Történeti Hivatal V - 142763/2. 8. p.
