A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

Dr. Vathy Ákos bíró, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese 1990. május 18-án igazolta, hogy a Grősz József ellen 1951-ben felhozott valamennyi vádat az 1990. évi XXVI. törvény

192 alapján semmisnek kell tekinteni. A Grősz-üggyel kapcsolatban elítélteket ugyanígy rehabilitálták.

193 N. N. fogdahálózati személy A korszak koncepciós perei közt a Grősz-ügy kiemelt fontosságú volt, amit az ÁVH igyekezete is bizonyít. Már Grősz József letartóztatását megelőzően a későbbi per legtöbb vádlottja mellé fogdahálózati ügynököket építettek be és tervbe vették, hogy rövid időn belül valamennyi vádlott fogdaügynököt kap cellatársként.

194 Nem a hivatásos, és nem a „szigorúan titkos" tiszti állományból kerültek ki ezek a fogdahálózati személyek, hanem maguk is elítéltek, rabok, internáltak voltak. Az ő esetükben az ÁVH nem fizetéssel viszonozta a szolgálatot, hanem többnyire pressziókkal, kényszerrel, esetleg a büntetés enyhítésére, jobb körülmények biztosítására tett ígéretekkel érhették el a megalázó feladat elvállalását. Persze az ÁVH-nak nagyon ügyelnie kellett arra, hogy kiket használ fel céljai érdekében. A fogdabesúgói feladat komoly konspirációt igényelt a lebukás veszélyének elkerülése miatt. Ezért volt hasznos a rabok ügynöki felhasználása, hitelességüket erősítette, hogy maguk is átélték már az ÁVH eljárásait. A konspiráció sikere a fogdaügynöknek saját egzisztenciája miatt, az ÁVH-nak pedig az eredményes információ miatt volt életbevágó. Ugyanis a lebukás a spicli sorsának rosszabbra fordulásátjelenthette, az államvédelem számára pedig csaknem lehetetlenné tette újabb ügynök beépítését a cellába, hiszen az egyszer eljátszott bizalmat nagyon nehéz helyreállítani. A közös cél, illetve az ÁVH-s tisztek szinte pszichológusokat is meghazudtoló emberismerete többnyire eredménnyel járt.

195 A sikerhez hozzátartozott a fogoly kiszolgáltatottsága, hinni akarása. Könnyebb elviselni a rabságot, a megaláztatást, ha " 1990. évi XXVI. törvény az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról. Kihirdették: 1990. március 30. 193 BFL XXV. 4. f. 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 1-24. p. 194 „ F. hó 20-án 8 h-ig valamennyi vádlott és tanú mellé fogdahálózati ügynököket építünk be. " Lásd a 8. számú dokumentumot. Grősz József és társai ügyében a letartóztatott személyekkel történő államvédelmis foglalkozás megszervezése. 1951. május 17. A Grősz József mellé rendelt fogdaügynök neve nem szerepel ezen a listán, de a „beépítés" megtörtént, amit a Grőszről készült, 1951. május 20-tól rendszeres fogdajelentések bizonyítanak. 195 Persze, az a tény, hogy ma még nem ismerünk olyan dokumentumot, amiből lebukott fogdaügynök tevékenységéről lehetne információt szerezni, nem jelenti azt, hogy a valóságban nem fordulhatott elő olyan eset, amikor lelepleződött a beépített rab. A kiszolgáltatott ember általában maradéktalanul megbízott cellatársában, és örült, hogy valaki osztozik sorsában. A tapasztalt rabok, ha sejtették is fogolytársukról, hogy esetleg beépített ember lehet, nem leplezték le nyilvánosan, csak „megszűrték" a vele közölhető információkat. (Lénárd Ödön, a tizennyolc és fél évet ült piarista szerzetes szóbeli közlése alapján.)