A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

letartóztatták, elítélték és kivégezték. 1956-ban rehabilitálták. SÓLYOM LÁSZLÓ a Grősz-per idején államvédelmis főhadnagy. SPELLMANN, FRANCIS JOSEF (1889-1967) 1925 és 1932 között a római amerikai követségen külügyi megbízott. 1932-től püspök, 1939-től New York érseke. 1946 óta bíboros. STEFÁNIA KLOTILD LUJZA HERMINA MÁRIA SAROLTA (1864-1945) belga királyi hercegnő, II. Lipót belga király második leánya. Anyja Mária Henrietta főhercegnő, József nádor leánya volt. Stefánia hercegnő 1881 -ben Bécsben férjhez ment Rudolf osztrák-magyar trónörököshöz. A házasságából 1883-ban született egyetlen leánya, Erzsébet. Rudolf trónörökös tragikus halálakor (1889. január 30.) özvegységre jutott és visszavonultan élt Bécsben. 1900. március 22-én férjhez ment nagylónyai és vásárosnaményi Lónyai Elemér grófhoz, aki 1917-ben magyar hercegi méltóságot kapott. Ezután az oroszvári (Szlovákia) kastélyban élt férjével. A világháború kitörésekor oroszvári kastélyát kórházzá rendezte be s maga is részt vett a sebesültek ápolásában. Megírta élettörténetét: Ich sollte Kaiserin werden (1935). SUHAI IMRE (1882-?) altábornagy. 1892-ben érettségizett, majd a bécsújhelyi Theresia Katonai Akadémiát végezte. 1902-től különböző alakulatoknál hadnagyi rangban teljesített szolgálatot. 1905 és 1907 között Bécsben hadiiskolábajárt. Utána főhadnagyi beosztással a vezérkarhoz került. 1910-től Bécsben a vezérkar operációs osztályának a balkáni hadműveleti tervek kidolgozásában működött közre. 1914-ben vezérkari főnök, 1917-ben Szerbia fő kormánybiztosa. 1919-ben Szegeden szolgálattételre jelentkezik Horthy Miklós nemzeti hadseregében. A Horthy-korszakban 1936. évi nyugdíjazásáig (altábornagyként) vezérkari tiszt. 1936 után továbbra is katonadiplomáciai feladatokat teljesít. 1951. november 6-án folytatólagosan elkövetett kémkedés büntette miatt kötél általi halálra ítélte a Budapesti Katonai Bíróság. 1952 februárjában az ítéletet életfogytiglanra változtatták. SZABADI GYULA a Grősz-perben Bozsik Pál jogi védelmét látta el. SZABÓ GYULA (1897-?) Heves vármegye alispánja. Jogi egyetem elvégzése, és a doktorátus megszerzése után közigazgatási pályára lépett. 1925-től főszolgabíró, majd 1941-től Heves vármegye alispánja. 1945-ben a népbíróság háborús bűntett miatt egy év börtönre ítélte. Kiszabadulása után gépi kötéssel foglalkozott. 1951 -ben a Friedrich István-féle mellékperben hat évi börtönre ítélték a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés miatt. SZABÓ IMRE (1901-1976) plébános, címzetes püspök, budapesti érseki helytartó. 1924-ben szentelték pappá, Zuglóban volt káplán. 1931-től a Budapesti Érseki Helynökségre került, 1933 és 1944 között érseki titkár volt. 1944-től került a krisztinavárosi plébánián teljesített szolgálatot. 1950-től 1957-ig budapesti érseki helytartó volt (1951 -ben tiatiarai címzetes püspökké, esztergomi segédpüspökké szentelték), majd mivel végrehajtotta Mindszenty József 1956 novemberében a békepapok ellen hozott intézkedéseit, 1962-ig a Nógrád megyei Hugyag községet jelölték ki kényszertartózkodási helyéül. 1962-től részt vett a II. Vatikáni Zsinat munkájában. 1969 és 1971 között apostoli kormányzó volt. SZABÓ LÁSZLÓ SÁNDOR ( 1900-1978) pálos szerzetes. A gimnázium felső négy osztályát Kalocsán végezte a jezsuitáknál. 1934-ben lépett be a pálos rendbe. 1943-ig különböző helyeken működött, 1945 után rendi gondnok, a Sziklakápolna helyettes templomigazgatója. 1951. március 26-án tartóztatta le az ÁVH. 1951. augusztus 10-én három év és hat hónapra ítélte a Budapesti Megyei Bíróság. A Gyűjtőben és Vácott raboskodott. 1954 októberében szabadult. SZAKASITS ÁRPÁD (1888-1965) szociáldemokrata politikus. 1938 és 1942 között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt főtitkára. 1945. évi választások után miniszterelnök-helyettes. 1948-1949 köztársasági elnök, majd az Elnöki Tanács elnöke. A két munkáspárt egyesülése után (1948) a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Politikai Bizottságnak is tagja, a párt elnöke. 1950-ben letartóztatták és elítélték. 1956-ban rehabilitálták. 1958 után a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a Magyarok Világszövetségének, majd az Országos Béketanácsnak az elnöke.