A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

A megállapodásban egyáltalán nem szerepelt a két legfontosabb kérdés: a Szentszékkel való viszony rendezése és a szerzetesek ügye. Az egyház anyagi támogatására tett kormányígéret azt a kommunista reményt tükrözi, hogy a katolikus egyház 18 év alatt fokozatosan veszít jelentőségéből és egyre kevesebb állami támogatásra lesz szüksége. Az 1950. évi megegyezés tulajdonképpen sem egyház-, sem államjogilag nem volt érvényes.

8 A megegyezéstől a magyar katolikus főpapok a helyzet konszolidációját, a békésebb átalakulást remélték. Egy héttel a kormány és a püspöki kar megállapodásának aláírása után kihirdették az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendeletét, amely megvonta a magyarországi szerzetesrendek működési engedélyét.

9 Hamvas Endre csanádi püspök véleményéről rögzített államvédelmis jelentés híven tükrözi a kialakult állapotot, a főpapok félelmeit: „Hamvas a jelenleg folyó ügyeketsötéten látja. Többször mondotta, hogy a szerzetesek idán a püspökök jönnek sorra. A zárdák után a szemináriumokat és a püspöki épületeket fogják elvenni. Attól fél, hogy ha a helyzet változni készül, akkor elviszik a püspököket túszokként. Ezen túlmenően fél attól is, hogy őt is letartóztatják. "

10 Grősz József 1951 elején a vatikáni államtitkárságnak megküldött beszámolójában összefoglalta és részletesen értékelte a magyar katolikus egyház helyzetét.

11 1951. március végén az AVH letartóztatta a pálos rend számos tagját. Közben a Béke Világtanács Berlinben összehívott ülésén felhívással fordult a nagyhatalmak vezetőihez, hogy kössenek békét. Magyarországon a Katolikus Papok Országos Békebizottsága a berlini deklaráció aláírására szólította fel a papságot. A püspöki kar viszont nem szorgalmazta az aláírást, hanem áprilisban közzétett körlevelében általánosan hitet tett a béke mellett. Ez sem a kormánynak, sem a békebizottságnak nem felelt meg. Az újabb szakítópróba részeként mindenképpen a békeívek aláírását akarták elérni. Közben támadás indult a sajtóban a béke ellenségei, a püspökök, elsődlegesen Grősz József, Hamvas Endre és Pétery József ellen.

12 Papi körökben egyébként oszíatása Magyarországon. Bp., 1990; Egyházügyi hangulat - jelentések 1951, 1953. Szerk.: Szabó Csaba. Bp., 2000,44-51. p.; Legutóbb: Mészáros István: „Megegyezett az állam a katolikus egyházzal !" Az 1950-1964 közötti megállapodások természetéről. Valóság, 2001. 3. szám, 92-107. p. 8 Az egyes államokkal való megállapodás csakis a Vatikán hatáskörébe tartozik. A magyar kormány is tisztában lehetett ezzel, hiszen a megegyezés szövege a Magyar Közlöny helyett csak a Kis Újság 1950. szeptember 1-jei számában jelent meg. A Vatikán véleményére lásd a 20a. számú dokumentumot. Angclo Dell' Acqua vatikáni államtitkár levele Grősz Józsefhez 1950. október 9. 9 „ 1. § A Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye ennek a törvényerejű rendeletnek a hatálybalépésével megszűnik. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működési engedélyére." Magyar Közlöny, Bp., 1950. szeptember 7. 155-156. p. A rendelet 23 férfi (2582 taggal) és 40 női szerzetesrendet (8956 taggal), 635 rendházat érintett. 1(1 Történeti Hivatal O - 12817/1. Hamvas Endre személyi dossziéja. 46-47. p. 11 Lásd a 20c. számú dokumentumot. Grősz József levélfogalmazványa Rómába a pápai államtitkárságnak. 1951 eleje. 12 Vö. A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Havasy Gyula dokumenmmgyüjteménye. Bp., é. n. [ 1990] 425-426. p.; Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988,