A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
módon eljutott külföldre, és a rádióállomásokon napokon át teljes egészében fel lett olvasva, ami biztosan siettette a szerzetesek elleni kormányakciót. Következett június elején Révai miniszternek hírhedt beszéde a klerikális reakció ellen általánosságban és a szerzetesrendek ellen különösképpen, amelyek a népköztársaságban mindenképpen fölöslegesekké váltak, tehát feloszlatandók. 178 Ez a beszéd bejelentette az összes szerzetesrendek feloszlatását. Mert amit a kommunista párt ideológusa így publikál, az bírja magának a pártnak a jóváhagyását és végrehajttatik, ha formális törvény még nincs is. Tényleg kevéssel utóbb végre is hajtották ezt a rendelkezést. Június 9-ról 10-re virradó éjszaka ugyanis egészen bmtális módon kiürítették a jugoszláv határsávban lévő szerzetesházakat június 18-tól 19-re virradó éjszaka sok más szerzetesházat az egész országban. 179 Az elhurcoltakat szerzetesházakban és más egyházi épületekben szorították össze, ahol gyakran a legelemibb életszükségleti dolgok is hiányoztak. Pl. a legszentebb üdvözítőről nevezett nővérek máriabesnyői házában, amely 80 fő nővérnek elegendő, 450 volt összeszorítva. A hívő nép mindenhol megrettenve és nagy keserűséggel értesült a szerzetesek elhurcolásáról. A templomok korán reggel megteltek imádkozó és az Isten irgalmát sírva kérő emberekkel, ott, ahová hurcolták őket a hívek, sőt a protestánsok is a szeret[et]nek minden jelével vették körül a szerzeteseket és segítették őket, amennyire ez lehetséges volt. Maguk az elhurcoltak állandó rettegésben éltek, félve a külföldre való deportálástól. A szerzetesrendeknek ezen pusztulása után a püspökök június 20-án új tiltakozást küldtek a kormánynak, kérve, hogy ezt az ügyet tárgyaljuk meg és így valami orvoslást találjunk. Megbízottjaikul megválasztották az egri érseket, a csanádi püspököt, Sárközi Pál pannonhalmi bencés kormányzó apátot, Sík Sándor piarista tartományfőnököt és Schrotty Pál ferences generális delegátust. A kérést a minisztérium elfogadta, de követelte, hogy én is jelenjek meg. Az első megbeszélés június 28-án volt a kormány megbízottjaival: Rákosi Mátyással, Darvas Józseffel, Bognár Józseffel és Veres Józseffel. Kifejtettem a püspöki kar nevében, hogy a szerzetesek elhurcolása mindenképpen törvénytelen, igazságtalan és embertelen volt, és követeltem, hogy az igazságtalanságokat reparálják. Érdemben semmit sem feleltek, de egy órán keresztül kellett hallanom Rákosi Mátyás alaptalan és gyakran nevetséges vádjait a szerzetesek ellen, akik - mint mondotta - mindenhol az imperialista V. hadoszlopát [sic!] alkották és azért tovább meg nem tűrhetők. Ugyanezt mondották a világi papság nagy részéről is, amiért is ennek elhurcolása a 1950. május 31 -e és június 1 -je között ülésezett az MDP Központi Vezetősége. Révai József előadást tartott a klerikális reakció elleni harcról. Vö. MOL 276. f. 52/12. őe. MDP KV ülésének jegyzőkönyve (1950. május 31. és június 1.). A beszédből részleteket közölt a Szabad Nép 1950. június 6-i száma is. 179 Mintegy 1000 szerzetest és apácát telepített ki a rendőrség 1950. június 7-e és 9-e között a jugoszláv határ térségéből. Az ÁVH június 16-án internálta az egri cisztercieket, 18-áról 19-ére virradó éjszaka további 1120 különböző rendhez tartozó szerzetest és apácát telepítettek ki Székesfehérvárról és Budapestről. A kitelepítések körülményeiről lásd például „Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?" Ferencesek a feloszlatás idején. Összeállította: Fr. Kálmán Peregrin OFM. [Bp.,] 2000.
