A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
c) Grősz József levélfogalmazványa Rómába a pápai államtitkárságnak 1951 eleje Fordítás latin nyelvű kézírásból. Őszentsége Államtitkárságának Vatikán város Legyen szabad nekem az 1950 esztendő némely eseményeiről jelentést tennem. A katolikus iskolák államosítása óta szerzeteseink alig éltek zaklatások nélkül. Az állam vezetőit ugyanis haraggal töltötte el, hogy szerzeteseink nem vállaltak tanítást az iskolákban. 177 Új és új bizottságok jelentek meg az iskolákkal összefüggő házakban és a törvény rendelkezéseivel szemben újabb és újabb ház- és telekrészeket foglaltak el, sőt elfoglaltak olyan házakat, amelyek sohasem szolgáltak iskolai célokat, vagy olyan szerzetesek házait, akik sohasem foglalkoztak tanítással. Az elöljárók és püspökök hiába tiltakoztak és föllebbeztek a törvénytelen foglalások ellen. A népköztársaságban ugyanis nincsenek törvények, amelyek mindenkire kötelezők, sem bíróság, amely az elnyomottaknak jogot szolgáltatnak, a törvények, maga az alkotmány is, üres formulák, amelyeket a bíróságok annyiban alkalmaznak, amennyiben a hatalomnak vagy a kommunista pártnak kedveznek. Sőt a tiltakozásokat és follebbezéseket publikálni sem tudtuk. Mikor pedig május 31 -én kiadott körlevelünkben a híveket tájékoztatni akartuk intézkedéseinkről, ennek felolvasását a hatalom nagyon sok helyen megakadályozta. 1949 októberében a közkórházakból elbocsátották a betegápoló nővérek első részét, a másik részt 1950 májusában, visszatartva azokat a keveseket, akiket még nem tudtak pótolni. A szerzetes főnökök napról napra idegesebbek lettek és februártól kezdve sürgették az államhatalommal való tárgyalásokat, sőt a püspököket a szerzetesek ügyének elhanyagolásával vádolták a tárgyalások elmulasztása miatt. A püspöki kar a tárgyalásokra vonatkozó követelésnek ellenállt, 1950. február 27-én még energikus tiltakozást is küldött a minisztériumnak a zaklatások ellen, anélkül, hogy feleletet kapott volna. Április 15-ére a szerzetesrendek és kongregációk főnökei tiltakoztak, követelve, hogy megbízottjaikat az állam vezetői meghallgassák. Nem lettek meghallgatva, sem más feleletet nem kaptak. Tiltakozásuk valamilyen Lásd a II. fejezet 155. számú lábjegyzetét!
