Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

érdeklődött a vasárnapi miséről, de egy bizonytalan női hang a magyarul, majd németül is feltett kérdésre nem tudott válaszolni, és amikor László szerbül is próbálkozott, letette a kagylót.

41 Ugyanakkor meglepő az emberek nyíltsága, őszintesége. Úgy tűnik, hogy egyáltalán nem tartottak az idegen vagy csak látásból ismerős férfi kérdéseitől, többnyire megnyíltak előtte. Talán megnyerő modorának köszönhette László István a sikereit. A hívek és a gyerekek ügyes kikérdezésére számos példa akad a jelentésekben. Ha például egy papnak a nevére kíváncsi, elég ha megjegyzi, hogy korábban az ő iskolájában volt hitoktató, csak a nevét elfelejtette. Az ismeretség, a közös múlt említése többnyire célravezető volt.

4

" Egy alkalommal László István a Sztálin halálát követő szovjetunióbeli helyzettel kapcsolatban szeretett volna véleményekethallani a gyóntatószékekben. Megdöbbentő, ahogyan egyik jelentésében, a papoktól „kicsikart" megnyilvánulásokról szinte kérkedve írja Szerényi Sándornak: ,,Az igazság kedvééri megjegyzem, hogy mindkettőt szinte belelovaltam ebbe a kijelentésbe azzal, hogy nagyon panaszkodtam. Adtam a kétségbeesettel. "

43 Ha valahol az egyszerű beszélgetéssel nem sikerült a várt információt megszerezni, apró fondorlatokhoz folyamodott. A templomban szándékosan ott felejtett aktatáska ürügyén több alkalommal is bejutott a sekrestyébe a mise után. Egyik jelentésében felháborodottan arról ír, hogy miután visszament a táskájáért, a sekrestyében azt állították, hogy nem találták meg. Csak az esti mise után kapta vissza az aktatáskáját úgy, hogy azt valószínűleg átkutatták.

44 A színleléshez tartozott természetesen az egyházi szertartáson való aktív részvétel, a közös ima, éneklés, szentáldozás és természetcsen a gyónás. Ezt a legbensőségesebb, legbizalmasabb egyházi aktust is céljai szolgálatába állította. Betérdelt a gyóntatószékbe, és a színlelt bűnvallomás után a maga kiszolgáltatottjává tette a papot.

45 A színészi képességek mellett teológiai ismeretekre is szüksége volt László Istvánnak, hiszen anélkül a papok előtt nem tudta volna a gyóntatószékben hitelessé tenni hazugságait, és nem tudott volna a templomi szertartásokról sem olyan hiteles, értékelő jelentést adni. Talán joggal vetődhet fel a kérdés: hogyan jegyzett meg mindent? A kor technikai színvonalán kizárt, hogy magnetofont vagy egyéb mechanikus hangrögzítőt használt volna. A prédikációk alatt sem jegyzetelhetett. Talán közvetlenül a mise után egy padon vagy valamilyen tömegközlekedési eszközön ülve? Nem kizárt, de mégis hihetetlennek tűnik, hogy olyan jó emlékezőtehetsége lett volna, hogy mindent megjegyezzen.

46 Ellenőrizhetetlen, hogy mennyire hitelesen adják vissza a jelentések a prédikációkat. Talán néhol „besegít a papnak". A jelentéseket olvasva gyakran úgy tűnik, mintha László István hozzátett volna ezt-azt a prédikációhoz, a 41 Lásd II. fejezet 29. számú dokumentum. 42 Lásd II. fejezet 24. számú dokumentum. 43 Lásd II. fejezet 28. számú dokumentum. 44 Lásd II. fejezet 4. számú dokumentum. 45 Lásd II. fejezet 3., 5., I 1., 26., 36., 46. és 50. számú dokumentum. 4 A legtöbb liclycn László István idéz a prédikációkból, sőt egy alkalommal meg is jegyzi: „Következő mondatát szóról szóra idézem. " Lásd II. fejezet 64. számú dokumentum.