Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
a népnyelv által „bajszos püspököknek" csúfolt irodaigazgatók, és „bentről" ellenőrizték a püspökök és az egyházmegyék életét. 167 A főpapság megrettent és teljesen megalázott tagjai, akik addig megtagadták, hogy esküt tegyenek az alkotmányra, júliusban egymás után jelezték, hogy készek felesküdni a Magyar Népköztársaságra. 168 Az állami kontroll mindenre kiterjedt. Augusztusban az ÁEH javaslatára létrehozták az Ecclesia Szövetkezetet: „A párt határozata értelmében, a római katolikus papok egyházi működésének zavartalan biztosítása végett, egy kegyszer [eket] és egyházifelszereléseket árusító szövetkezet létrehozása szükséges. [...] A szövetkezet javasolt vezetőségébe mozgalmi papokon túl a mozgalomhoz nem tartozó, de ugyanakkor kimondottan nem ellenséges, tekintélyes papokat is bevontunk. " A szövetkezetben csakis olyan jellegű kegyszereket, egyházi irodalmat lehetett beszerezni, amit előzőlegjóváhagytak, ugyanakkor az Ecclesia gazdasági vállalkozás is volt, felállításának évében már hárommillió forintot meghaladó bevételre számítottak. 169 Miután a felsőpapság esküt tett az alkotmányra, kezdtek általánossá válni a püspökök körlevelei, amelyekben hol a mezőgazdasági munkák elvégzésére, hol a békekölcsönök jegyzésére, vasgyüjtésre, stb. buzdították a híveket. 170 Ezek a körlevelek a hívők és a papság előtt is rombolták a püspökök tekintélyét. Nehéz eldönteni, hogy 1952-ben, Rákosi 60. születésnapja alkalmából a hisztériává fokozott gratulációözön, amelyhez a püspökök is csatlakoztak, 171 tulajdonképpen a rendszerre vagy a katolikus egyház vezetőinek helyzetére nézve jellemző inkább. A papi szemináriumok bezárása, illetve összevonása a papképzés teljes visszaszorítására irányult. 1951 -ben a pécsi és kalocsai szemináriumot, 1952-ben a szombathelyi, veszprémi, székesfehérvári, váci és hejcei papképzőt is bezárták. 1945 és 1950 között mintegy 900 papnövendék tanult a különböző szemináriumokban, 1954-rc számuk 525-rc, majd évről évre tovább csökkent. 17 " Vö. Mészáros István: A szegedi „bajszos püspök" jelentései 1952-ben. Magyar Egyháztörténeti Váztatok, 1995. 1-2. szám. 233-246. p. 168 Pl. Czapik Gyula levele Kossá Istvánhoz: „Igen tisztelt Elnök Úr! Felkérem, hogy a kormánynál közbenjárni szíveskedjék, hogy a Népköztársaság Alkotmányára és Kormányára a hivatalos esküt letehessem. " MOL XIX-A-21-a. 1. doboz. 94/1951. Ein. 169 MOLXIX-A-21-a. 1. doboz. 188/1951. Ein. 170 Gergely Jenő: „A Szentírás szava a párt szava!"- 1952. História, 1993. 5-6. szám. 60-61. p. 171 „Értekezletünkbőlszületésnapjának 60. évfordulója alkalmából üdvözöljük Miniszterelnök-helyettes urat és kívánjuk, hogy fáradhatatlan törekvése, amellyel országunk és nemzetünk javát szolgálja eredményeiben további sikerre vezethessen. Különösképpen kérjük Istent, hogy a béke fenntartása és a háború borzalmainak az emberiségtől való távol tartására irányuló törekvéseit sikerrel koronázza. " MOL XIX-A-2 1-a. 2. doboz. 64/1952. Ein. 172 Vö. Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Bp., 1985, 137. p. és Szántó Konrád: A kommunizmusnak sem sikerült. A magyar katolikus egyház története 1945-1991. Miskolc, 1992, 28. p. A veszprémi kispapok a szeminárium egyik faliújságjára kitettek egy képet Mindszenty bíborosról az érte való imádkozásra buzdítással. Az ÁVH 1952. február 27-én elhurcolt öt papnövendéket és spirituálisukat. Az ügyet felhasználták a szeminárium bezárásának ürügyeként is, bár az mindenképpen megtörtént volna. A szeminaristák koncepciós perére és elítélésérc lásd Ágotha Tivadar: Megalkuvás nélkül. Veszprémi kispapok az ateista hatalom börtöneiben. Bp., 1995.
