Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

rarchia elleni támadást fokozni kell, hogy legkésőbb 1949 decemberéig az egyházi ügyek teljesen kommunista ellenőrzés alá kerüljenek.

106 A Lengyel Népköztársaság kormánya és a Lengyel Katolikus Püspöki Kar között 1950. április 14-én megállapodás jött létre, melyben a lengyel katolikus egyház vezetői többek között elismerték a kommunista államot, biztosították azt lojalitásukról, ígéretet tettek, hogy a katolikus egyház nem helyezkedik szembe a közelgő kollektivizálással. Az állam ennek fejében engedélyezte a szerzetesrendek működését, az iskolai hitoktatást, nem számolta fel a katolikus iskolákat, még a lublini katolikus cgye107 temet sem. Magyarországon a már nevében is paradox békeharc, békemozgalom lett az állam és az egyház közötti újabb szakítópróba alapja. A kommunista táborban felülről szított békcmozgalmi hisztériába a szervezők már 1949 tavaszán igyekeztek bevonni az egyházakat is. A Megvédjük a Békét Mozgalom Országos Tanácsa (1949. június 14-én alakult meg) 1950. április 25-én békegyűlést tartott, ahol felszólította az ország lakosságát a stockholmi békefelhívás támogatására.

108 A püspöki kar április 28-án tette közzé álláspontját a felhívással kapcsolatban. Kinyilvánították, hogy legfontosabb erkölcsi feladatuknak tekintik a béke szolgálatát. Elítélték az öldöklő fegyvereket, melyek védtelen emberek életét is veszélyeztetik. A püspöki kar hangsúlyozta, hogy a nyilatkozatot nemcsak a maga, hanem a világi papság, a szerzetesek és szerzetesnők nevében is tette. A katolikus egyház vezetői ezzel a nyilatkozattal igyekeztek megelőzni az egyházi személyek egyéni aláírásait. Az országos méretű békehisztéria (a 24 583 békevédelmi bizottság aktivistái 6 806 130 aláírást gyűjtöttek össze már május 7-re) nyomán mégis számos pap írta alá önként vagy meggyőzés után az íveket.

109 Az MDP KV 1950. június 1-jei ülésén Révai József számolt be a klerikális reakció elleni harc eredményeiről és ismertette a párt előtt álló feladatokat.

110 A fő gondolatmenet a korszak tipikus sztálini érvelésérc épült, miszerint az osztályharc éleződésével együtt a reakció aknamunkája is növekszik. Az állandó éberség eredményeképpen Magyarországon az egyházi reakció vált a legfőbb ellenséggé. Révai szerint: „A püspöki kar szembefordult a magyar dolgozó nép millióinak békeakaratával, szembefordult a Mag)>ar Népköztársaság kormányának békepolitikájával [...] A klerikális A programot ismerteti Gabriel Adriányi: Die Geschichte der Friederpriesterbewegung in Ungarn. In Zwischen Autonomie und Anlehnung (Veröffentlichung des Missionspriesterseminars St. Augustin 37). Nettetal, 1989, 78-79. p. "

>7 Bohdan Gorski: Katholizismus in Polen - Vom Wiederstand eines gläubigen Volkes. Freiburg, 1988, 18-20. p. Továbbá Leonid Luks: Katholizismus und politische Macht im kommunistischen Polen. 1945-1989. Die Anatomie einer Befreiung. Köln, 1993, 24-25. p. és Jerzy Kloczowski - Lidia Müllerowa - Jan Skarbck: A katolikus egyház Lengyelországban. Bp., 1994, 382-383. p. 1011 A nemzetközi békemozgalom irányító szerve az Állandó Bizottság (a Béke Világtanács elődje) az 1950. évi stockholmi konferenciáján felhívást tett közzé az atomfegyverek betiltására. Vö. Pál József: Békepapok. Bp., 1995, 10-12. p. 109 Uo. 1,0 MOL 276. f. 52/12. őe. MDP KV ülésének jegyzőkönyve (1950. május 31. és június 1.). A Szabad Nép június 6-i száma két teljes oldalon közölte Révai beszámolóját.