Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

reakció tömegagitációjának legfontosabb szervezetei a különféle férfi és női szerzetesrendek. [...] Szükségünk van-e a dominikánusokra, a kapucinusokra, a lazaristákra, a szaléziánusokra, szükségünk van-e arra a rendre, amely a klerikális reakciónak fő irányítója, a jezsuitákra? [...] Meg kell magyaráznunk, hogy az a dolgozó szülő, aki hittanra járatja gyermekét, legtöbbször az ellenség kezére adja. " Négy feladatot jelölt meg Révai József a párt számára: 1. Leleplezni a klerikális reakciót, a katolikus püspöki kart, mint a béke ellenségét. 2. Támogatni és segíteni azokat a néphez hű papokat, akik a püspökökkel szemben támogatják a békét és a népi demokráciát. 3. Megfelelő állami önvédelmi rendszabályt is foganatosítani kell a klerikális reakció ellen. 4. Fokozni kell a klerikális reakció elleni propagandát a nép között és az egyházi ideológia elleni felvilágosító munkát a pártban. Révai beszédéből világosan kiérződött az egyházzal szembeni nyílt fenyegetés. A Szabad Népet olvasva sem a felső-, illetve alsópapságnak, sem a szerzeteseknek és szerzetesnőknek, de még a híveknek sem lehettek illúzióik a kommunista párt szándékait illetően. Több oldalról nehezedett egyszerre nyomás a magyar katolikusokra. A hittanbeíratások erőszakos korlátozása, a püspököktől követelt állameskü és a papi békemozgalom,

111 továbbá a szerzetesrendek elleni támadások: mind az egyház háttérbe szorítására, térdre kényszerítésére irányultak. A női és férfi szerzetesek zaklatása az iskolák 1948. évi államosítása óta mindennapossá vált. A kommunista pártvezetés eredendően a szerzetesrendek tagjait tartotta a „legreakciósabb" elemeknek. Az iskolák államosításával, munkahelyeik megszűnésével kialakult reménytelen helyzetüket tovább súlyosbították a szinte állandó atrocitások. Mintegy 1000 szerzetest és apácát telepített ki a rendőrség 1950. június 7-e és 9-e között a jugoszláv határ térségéből.

11 " Az ÁVH június 16-án internálta az egri cisztercieket, 18-áról 19-érc virradó éjszaka további 1120 szerzetes és apáca kitelepítésérc került sor Székesfehérvárról és Budapestről.

113 A szerzetesrendek vezetői a püspöki karhoz fordultak egy elkeseredett memorandummal, melyben így fogalmaztak: „ úgy érezzük, hogy elérkezett az utolsó pillanat a minden eddiginél hathatósabb közbelépésre. Éppen ezért fiúi alázattal kérjük a Nagyméltóságú Püspöki Kart, méltóztassék sérelmeink orvoslása és a további sérelmek megállítása érdekében megtalálni a hat' A magyar katolikus békemozgalom támogatása teljesen a fenti célnak alárendelt taktikai lépés volt. Vö. az MDP Titkárságának bizalmas utasításával: „A békemozgalmatfel kell használni a katolikus alsópapság és felső vezetők szembeállítására. " MOL 276. f 60/91. öc. MDP Titkárság ülésének jegyzőkönyve (1950. június 14.) 112 Az intézkedés kapcsolatba hozható a megromlott jugoszláv-szovjet viszonnyal. A Szovjetunió és őt követve a kelet-közép-európai szocialista országok 1949. szeptember végétől minden kapcsolatot megszakítottak Jugoszláviával, Magyarország pedig megkezdte a déli határszakasz lezárását. Kezdetét vette az úgynevezett „kis habom" Jugoszlávia ellen. Moszkvában előkészítettek egy támadási tervet, amely a Tisza és a Duna közötti magyar-jugoszláv határszakaszon kiinduló villámháborúval számolt. Vö. Király Béla: Honvédségből néphadsereg. Bp., 1989, 164-167. p. 113 Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Kronológia. Bp., 1993,291. p.