Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

készült jelentés is alátámasztja a magyar felső klérus kétségbeesett helyzetét, a püspökök félelmét. A tanácskozáson abban állapodtak meg, hogy Mindszenty ügyében egyelőre nem tesznek nyilatkozatot, a kormány aznap estére történt meghívásának eleget tesznek, és a megbeszélésen kifejezik hajlandóságukat a megegyezésre, de csakis Róma, illetve az egyházi törvények adta keretek között. Ezután a püspökök elfogadtak egy nyilatkozatot, melyben kifejtették, hogy az egyház és az állam viszonyának rendezése Róma közreműködését igényli. A diplomáciai kapcsolatok rendezéséig szükségesnek látnák egy apostoli visitator [ellenőr] jelenlétét. Ugyanakkor visszautasították az egyházat ért támadásokat a köztársasági államforma-, a demokrácia- és a földreform-ellenesség kérdésében.

96 Az 1949. január 4-i délelőtti értekezlet után este hat órakor jelentek meg a püspökök (Shvoy Lajos székesfehérvári és Pétery József váci püspököt nem hívta meg a kormány, Bánáss László veszprémi püspök beteg volt, Virág Ferenc pécsi püspököt pedig segédpüspöke, Rogács Ferenc képviselte) a parlamentben. Dobi István mellett Rákosi Mátyás, Ortutay Gyula, Kádár János és Losonczy Géza miniszterelnökségi államtitkár fogadta őket. Rákosi így emlékezett a találkozóra: „Ez voll az első ilyen tárgyalás. Elnéztem a gondterhes, sőt szorongást kifejező arcokat, azokat a főpapokat, akik ellenünk vezették a régi világ erőit. Előterjesztésemet [megegyezés esetén a katolikus egyház is megkapta volna 20 évre az államsegélyt, mint a többi egyház] látható megkönnyebbüléssel fogadták; észre lehetett venni, hogy rosszabbra voltak felkészülve. A párt és a kormány javaslatai annyira méltányosak voltak, hogy leheletlen volt őket el nem fogadni, annál is inkább, mert felhívtam a püspöki kar figyelmét, hogy elutasításukat a hívők nem fogják jó néven venni. A tárgyalás végül is azzal végződött, hogy a püspöki kar elfogadta javaslatunkat. Nem kell magyarázni, hogy milyen szenzáció volt, hogy az ellenünk tomboló kampány tetőpontján nyilvánosságra hoztuk a katolikus egyházzal való gazdasági megegyezést. "

91 Az ÁVH jelentése szerint a püspökök egyáltalán nem könnyebbültek meg. Czapik még másnap is a találkozó hatása alatt állt. Kijelentette, hogy az nem tárgyalás volt, hanem vesszőfutás: „mindenki kikapott".

98 Ha a megfélemlített püspökök hajlandónak is mutatkoztak az állammal való megegyezésre, az mégsem történt meg, mert a Rómából hazatérő Mócsy Imre jezsuita szerzetes magával hozta XII. Pius pápa 1949. január 2-án kelt levelét. Ebben a pápa hitet tett Mindszenty bíboros igaza mellett, a magyar püspököket pedig kitartásra szólította fel: „Fájdalmatokban és gyászotokban, Tisztelendő Testvérek, atyai szívvel kívánunk osztozni és az Úrban nagyon buzdítunk Benneteket, hogy miként mindenkor, úgy főképpen a mostani veszélyes időkben ne szűnjetek meg egy szívvel és egy lélekkel, buzgósággal és gondossággal eleget lenni a reátok bízott hivatásnak, jól tudTörténcti Hivatal 0-13 405/1. 162-167. p. Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések. II. kötet, Bp., 1997, 714-715. p. Történeti Hivatal O- 13 405/1. 168. p.