Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

ván, hogy az Egyház szabadságáért és legszentebb jogaiért nemcsak fáradalmat és szorongatást kell elviselni, de ha szükséges, még az életet is fel kell áldozni. " Mindszenty bíboros elítélése után a Grősz József vezette püspöki kar állandó támadások közepette másfél éven keresztül taktikázott, nem akart aláírni semmiféle egyezményt vagy megállapodást, kitartott a pápa politikája mellett. A Mindszenty elleni per valamennyi magyar katolikusra nagy hatással volt. A püspökök elveszítették határozott vezetőjüket, tanácstalanul és megfélemlítve álltak a Vatikán és saját hazájuk kommunista kormánya között. Az alsópapság és a hívek nagyobb része is megrendülten vette tudomásul a magyar katolikusok karizmatikus főpásztora ellen hozott ítéletet, és joggal tehette fel a kérdést: ha a kommunisták a hatmilliós katolikus egyház fejével ilyen könnyedén elbántak, mit várhatnak az egyszerű papok és a vallásos emberek. A Mindszenty-per részben elérte célját. A kommunisták elhallgattatták azt a személyt, aki a leghatározottabban tiltakozott a demokráciát és a vallásszabadságot sértő túlkapásaik ellen, ugyanakkor, ha nem is hitték el a magyar katolikusok az esztergomi érsek elleni vádakat, mindenesetre sikerült őket megosztani. Egyre többen keresték a kommunistákkal a modus vivendi lehetőségét, s egyre kevesebben mertek kiállni hitük mellett. Rákosi a Magyar Dolgozók Pártja 1949. május 31-i KV-ülésén fogalmazta meg a katolikus egyházzal szembeni világos célt: „ Gondoskodnunk kell arról, hogy megoszoljon az ellenség, hogy a káplán a püspök ellen legyen, ha lehetséges. ' A második világháború után harmadik alkalommal, 1949. május 15-én tartottak országgyűlési választásokat. A polgári, ellenzéki pártok addigra már mind felbomlottak, a Népfront közös listáján induló jelöltekre szavazott a választásra jogosultak 96,27%-a. Az Országgyűlésbe megválasztott képviselők mintegy 2/3-a az MDP tagja volt. Érthetetlen, hogy hova lett a két évvel korábbi 1,1 millió ellenzéki szavazó. Úgy tűnhet, mintha a szétvert ellenzéki pártok korábbi támogatói és a vallásos szavazók 1949-ben már a baloldal mellett álltak volna. Valójában nem volt más lehetőségük, mint a Népfront listájának elfogadása.

1 1 A javarészt kommunista képviselőkből álló parlament 1949. augusztus 18-án elfogadta a M agyar Népköztársaság új, az 1936. évi szovjet alkotmány adaptációjaként felfogható alkotmányát, amely megfogalmazásában garantálta az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásánakjogát. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében az egyházat különválasztották az államtól (54. § 1-2. pont).

102 Uo. 177-178. p. Közli Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988,38-39. p. I(MI MOL 276. f. 52/7. öc. MDP KV ülésének jegyzőkönyve (1949. május 31.) Idézi Pünkösti Árpád: Rákosi a csúcson. Bp., 1996, 106. p. 101 Horváth Csaba: Magyarország 1944-től napjainkig. Pécs, 1995, 57. p.; A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Havasy Gyula dokumentumgyűjteménye. Bp., é. n. [1990] 32. p. 102 Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Magyar Közlöny, Bp., 1949. augusztus 20.