Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI

minthogy ezek nem tudták, hogy kell szavazni. Ezzel lényegében elismerte, hogy ellenszavazásra oktatta őket. De már ezt megelőzően is mondogatta híveinek, hogy ez nem rendes választás, mert nincs mi között választani, csak egyre lehet szavazni. A vele való beszélgetés során ezt a nézetét azzal leplezte, hogy ez mások véleménye. Majd úgy állította be a dolgot, hogy a választási propaganda hiányos, nem tudják az emberek, hogy kell a Népfront ellen szavazni, ezért mondják, hogy csak egyre lehet szavazni. Péterfmél a békekérdésben is hasonló megnyilvánulások voltak. Amikor a papi békeirodán a titkár felkérte, hogy kapcsolódjon a békemozgalomhoz, nem utasította el a felhívást. Ellenben megkérdezte, hogy tulajdonképpen milyen békéről van szó? Melyik békét kell támogatni, a katolikus békét vagy a kommunista békét? Válasz után megnyugodva távozott. A koronaülésre elvállalta a béke kérdésével kapcsolatos napirendi pont ismertetését, azonban a kitárgyalása során 15 perc alatt semmitmondóan agyoncsapta a témát. Ez mutatja Péterfi egész beállítottságát. Vezető lelkészi funkciójából leváltását és kápláni beosztásbajavaslom helyezni egy erősebb békepap felügyelete mellett. Mindent egybevetve a választások alatt az ellenséges megnyilvánulások szinte elenyészők, a papság többsége pozitív módon foglalt állást. Azonban ez az arány, megítélésem szerint, nem jogosít fel a kimutatott jó megnyilvánulások száma szerinti túlzott optimizmusra. Hogy nem volt nagyobb ellenséges megnyilvánulás és tevékenység, nem egyenlő azzal, hogy ténylegesen ilyen arányú a papságnak a mellettünk való felsorakozása, bár szélesebb a közeledők száma. Ez inkább azzal magyarázható, hogy a választás alatt, mely fontos nemzeti feladat volt, fokozottabban számoltak tevékenységük ellenőrzésével és a legkisebb kártevésük is hatványozott konzekvenciáival. Ennek felismerése fékezte az ellenakciók szervezésében. Hogy milyen módon igyekeznek a jövőben kárpótolni magukat, ezt az úrnapi körmenetek előkészítése és tömegmozgósításuk fogja megmutatni. Ennek ellensúlyozására felhívtuk a kerületek figyelmét és a szükséges intézkedéseket megtettük. Protestáns felekezetek: A protestáns felekezeteknél hasonlóan, az alsópapság nagy többsége méltatta az eddigi eredményeinket és a választások során a Népfrontra való szavazásra buzdították híveiket. Sok olyan református lelkészt lehetne felsorolni, mint a rákoskeresztúri templomban Pásztor Pál nevü evangélikus papot, aki a püspöki körlevél mellett ismertette a kerület helyi eredményeit, ismertette nagy építkezéseinket és kihangsúlyozta: „most igen jó alkalom van arra, hogy a békére szavazzunk. Az egész világon békére van szükség, nemesen cselekszünk, amikor a Népfrontra szavazunk." Az Üllői úti református templomban szintén igen kimerítően foglalkozott a választás jelentőségével s a végén isten áldását kérte az ország bölcs vezetőire. A jó megnyilvánulások mellett azonban itt is voltak negatívumok. így pl. a III. kerületben sem a református, sem az evangélikus templomban meg sem említették a választásokat vagy ez-