Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI
nagyarányú és impozáns legyen. De az erő megmutatásának az istentelenek felé, más fonnában is lehet, [sic!] Ez pedig a május 17-i választás. Vagyis a becsületes hívő nem szavaz az istentelenekre, tartózkodjanak a szavazástól. Ezt hívő társaival meg kell beszélni, mostanában így lehet és kell megmutatni az egyház erejét. Ez azt mutatja, hogy nem elszigetelt, hanem a klerikális reakció szélesebb akciójáról van szó. Erre még fokozottabban fel fogunk figyelni. 41 d./ A Magyar Izraeliták Országos Irodájából kiindult kezdeti riadalmat az utóbbi hetekben megnyugvás váltotta fel. Ugyanis, amikor Stöcklert letartóztatták, a „MIOI"ban olyan hangulat kapott lábra, hogy ez nem a gyáros Stöckler, hanem a zsidó egyház fejének a levágását jelenti. A „MIOI" elnökének letartóztatása a SZU-ban elindult és nálunk most következő új antiszemitizmus, „pogromok" kezdetét jelenti. Ez a hangulat terjedt kifelé, mely lényegében a Síp u. 12.-ből indult ki. A területen még nem reagáltak, amikor Stem Ferenc MDP-tag, a VII/18. körzetben, Síp u. 12.-ben dolgozik, jelentette a körzet titkárának, hogy milyen a hangulat és milyen rémhírek kaptak lábra a MIOI-ban. A forrását személy szerint nem tudta vagy nem akarta megnevezni. Ebben a rajonban, 42 a VII/17-VII/18, VII/20 és VII/21-es körzetekben [sic!] általában ez volt a hangulat. 1953. március két utolsó vasárnapján végzett házi agitáció során meglátogattam ezeket a körzeteket és egybehangzóan az alapszervek vezetőinek és általában a népnevelők tapasztalata az volt, hogy az utolsó hetekben konszolidálódott a helyzet. Elült a riadalom. Egyedül a „Joint" segélyezettek körében van még némi félelem, hogy elakad a segélyük. De ugyanakkor kialakulóban van egy bizonyos fokú bizalom is, amit a népnevelők is elősegítettek, hogy a segély forrása nem a „Joint" és nem is Stöckler személye, hanem a népi demokrácia kormányzata. A népköztársaság kormánya. Többeknek az a véleménye, hogy Stöcklert már előbb el kellett volna távolítani, mert a dolgozók ellensége volt. A VII/17 szervezőtitkártól nyert értesülés szerint a Majakovszkij utca 43 34.-ben egy Grósz nevű vallásos ember azt mondotta, hogy Stöckler már a „gettóban" együttműködött a „gestapóval" vagyis a fasiszták felhasználták a szegény zsidók ellen. A VII. kerület Wesselényi u. 10.[-ben] Szabó Miklós, akinek a felesége „MIOI" alkalmazott volt, kijelentette, hogy Stöckler és tőkéstársai a vidéki zsidókat feláldozták a gazdag zsidókért, összejátszottak a tőkések megmentése érdekében. Mindent összevetve: az itt felmerült riadalom elült, csupán a segélyezettek körében van még némi félelem az esetleges „segély" elmaradása miatt, általában a területen konszolidálódott a helyzet. Ezt az is kifejezte, hogy Sztálin elvtárs temetése napján, a kivonuláskor a VII/17. körzetben, ahol május l-jén is alig 70-80 41 Még nem került elő a Szerényi által említett László-jelentés, de egy későbbi alkalommal László István foglalkozott Tóth János ügyével. Lásd II. fejezet 34. számú dokumentum. 42 Körzet, vidék, kerület. 43 A mai Király utca a VII. kerületben.
