Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

lett szüntetni. Kunszery neve és szerepe ekkor vált ismertebbé. Mint ahogy a katolikus papok és katolikus politikusok nagy része nem volt antiszemita, úgy Kunszery sem volt az. Ez a körülmény is alkalmassá tette, hogy a felszabadulás utáni időben szerepe jelentősebb lehessen. A felszabadulás után volt egy katolikus hírlap, amely a szocialista-kommunista irányzat megerősödését a régi előkelőségek igénye szerint iparkodott hátráltatni. Ennek a lapnak megszüntetését a mieink már akkor el tudták érni. Eltűnése után az „Új Ember" már több körülményhez alkalmazkodó megfogalmazásbanjuttatta érvényre a klerikális-reakciós ellenzékiséget a sajtóban. Kunszery egyik különleges feladatot vállalta itt: gúnyverseket írt, amiben - mint a „Bánk bán" dráma Tiborcának panaszait - a klerikális-reakciós elemek gyűlölködését fejezte ki. Főleg Rákosi elvtársat támadták ezek a versek. Felelevenítették a régi, ostoba rágalmat, hogy a marxista vezetőnek nagyobb titkárhada, nagyobb udvartartása van a régi uralkodókénál. Szörnyű nekikeseredéssel iparkodott Kunszery az „idegen elnyomók" részéről jövő erőszakosságot felpanaszolni. A mi lapjaink vitába is szálltak ezekkel az acsarkodó versekkel többször. Persze, Kunszery jókor észrevette az események, a helyzet irányának megváltozását. Igyekezett ennek megfelelően orientálódni. Lemondott - talán elsőnek mondott le - Balogh-párti

323 mandátumáról. Úgy látta, hogy ezzel szolgálatot tesz a demokratikus népfront ügyének, illetve - elősegíti a saját felülmaradását. Nekem azt mondta, hogy ezzel érdemet szerzett a demokráciánál. Nem valószínű azonban, hogy egyéb mentőakcióval ne próbálkozott volna. De egész modora, viselkedése azt mutatta, hogy különféle módon iparkodott megmenteni helyzetét. Hetykének, önteltnek, magabiztosnak is tudott mutatkozni. Tavaly a Dobó Katalin irodájából tévesen adott le egy körtelefont s ezzel nagy kavarodást idézett elő. A VI. kerületi tanácstól egy fiatal elvtársnő telefonon közölte vele, hogy tévedett a rendelet továbbításában. Kunszery fölényesen, kemény szóval utasította vissza az elvtársnő közlését. Ez a kalandor hajlam, a színészkedő készség megnyilatkozása volt nála. Úgy gondoltam: elárulja valamiképp azt, hogy van-e kapcsolata klerikális-reakciós mozgalmi elemekkel, ha arról érdeklődöm: mi lesz rendszerváltozás esetén. - „Vissza kell-e, vissza lehet-e adni a földet?" - kérdeztem. Azt felelte: - „Nem lehet visszaadni a földet. Meg kell hagyni a szövetkezeteket." Lehet, hogy ez csak színlelés volt nála. Taktikai fogás. Most a gyáripar iránt érdeklődtem. „A gyáripart Amerika bőségesen ellátja tőkével. Elképzclhctő-c - kérdeztem -, hogy lesz magántőke, amely vállalkozik arra, hogy az építkezés mai arányait fenntartsa? Nem lesz-e túlságosan nagy a munkanélküliség?" - „Amerikának nemcsak a hadi felkészülésre s a hadműveletekre vonatkozó tervei vannak, hanem a béke gazdasági csatájának megnyerésére is. Nem kell félteni Amerikát, de nem kell félteni magunkat sem. Vannak dolgok, amiben bíznunk kell, ha nem is látunk még tisztán mindent." Én: „Lehetséges-e, hogy a Habsburg-restauráció nem hozza-e magával [sic!] a feudális mágnások uralmának restaurációját is?" Erre Balogh István Független Magyar Demokrata Pártjáról van szó.