Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

lyen nem volt előbbi plébánosok idején. Több oldalról hallottam ezt, így nem lehet kétes. Olyanoktól is hallottam, akik felróják Rácznak, hogy a békegyűléseken mindig felszólal, de „Isten nevét soha nem említi a béke ügyével kapcsolatban". Az sem tetszik a rákosszentmihályi klerikális reakciósoknak, hogy Rácz nemcsak különböző gyűléseken, de prédikációkban is többször említette: „Apám munkás volt, anyám cseléd." Mindennek ellenére azt említik dicséretül, hogy igen jó és buzgó pap. Kifestette, nagyon széppé tette a templomot, szebbé, mint amilyen bármikor volt. Egy nyugalmazott vasutas (azt hiszem: Karikó a neve) azt mondta: „Sokan kifogásolják, hogy Rácz ma is kitart a demokrácia, a kommunisták barátságában, pedig újabban már a régi pártemberek közül egyre többen keresik a klerikális reakciósok, a legitimista Szent Korona Szövetség, az egykori »Rakosszentmihalyi TJrikaszino«

3

'

6 előkelőségeinek kegyét." Hát - a helyzet nemcsak Rákosszentmihályon s nemcsak a XVI. kerületben alakult ígyDECEMBER 26. 8. Hétfőn a Rózsák terei templom ügyét akartam tisztázni olyanképpen, hogy egész délelőtt ebben a templomban maradok. A 9 órai misén kevés diák volt. Szülőik mellett ültek a padokban vagy az áldoztató rácsnál álltak. De ugyanúgy volt a 10 órai s a 12 órai misén is. Ezeken a miséken a szentély, illetve az áldoztató rács előtt még több gyermek állt, mint a 9 órain. A 10 órai mise ezúttal is asszisztenciás nagymise volt. Ezúttal is Papp Ferenc szerepelt középen, de a prédikációt nem ő tartotta, hanem egy fiatal új káplán. Patak vagy Pataki a neve. Szent István vértanúról beszélt. Megkövezése részleteit ismertette és magyarázta theológiai megvilágításban. Arról beszélt, hogy a vértanúság nagyobb áldozat-e vagy nemcsak a vérnek, de a test és a lélek egészének feláldozása Isten dicsőségére, vagyis: a tökéletességre törekvő katolikus élet. Kezdő szónok a fiatal Pataki. Küszködött, de kitartott a theológus bölcselkedésben. Beszéde engem főleg annyiban érdekelt, hogy a plébánia papjainak szelleméből mit árul el s hogy azonos-e a plébánia szelleme Papp Fcrencével. Pataki beszéde nem vallott erre. Egyszer említette ugyan a gyűlölet szót, de nem a jelenre vonatkoztatva. A 10 órai nagymisén elmondott beszédében volt egy részlet, amit elhamarkodott vagy jelenleg még le nem küzdött lámpalázában nem fejtett ki. Az ún. „szentlecke" elmondja Szent István vértanú megköveztetését s azt is megemlíti, hogy a vértanú ruháit egy Saul nevü fiatalember lábai elé tették. Pataki a beszéde végén azt mondta: „Nekünk nem életfeladatunk - bár az is lehet a vértanúhalál... Az ellen mindenesetre tiltakoznunk kellene, hogy vértanúk ruháit a lábunk elé tegyék." Nem fejtette ki, hogy mit akar mondani ezzel. Végül azzal fejezte ' Rákosszentmihályon külön a nők és külön a férfiak számára is működött Szent Korona Szövetség 1926-tól.