Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
A püspöki kar tagjai már az év elején sejthették, hogy újabb támadás készül, ezúttal valószínűleg az iskolák, az egyházi oktatás ellen. Alig fél évvel azután, hogy megindult az egyházi egyesületek elleni vádaskodás, majd a belügyminiszter elrendelte feloszlatásukat, 1947 tavaszán az egyházi iskolák ügye került napirendre. A magyar püspöki kar 1947. február 25—26-i értekezletén Mindszenty érsek szavai előrevetítették az iskolák bizonytalan jövőjét: „Az iskoláink körül szolt összeesküvések összeomlottak. Am egyesületeink évtizedeken át annyi gonddal kiépített hálózata ugyanazon megokolással, amellyel iskoláinkra támadtak, erőszakosan széttépve. [...] Az iskolák elleni harc - úgy látszik - kiújul. Igaz, hogy a Népszava [1947. febr. 14. szám. 4. p.] azt mondja a tiltakozásokra: »Senkt sem tárgyal az egyházi iskolák államosításáról, mert, sajnos, az államnak egyelőre nincs erre pénze. « Ama szoc. dem. kongresszuson hangoztatták az államosítást, és hivatalosan bejelentették, hogy a közoktatás problémáját megoldják. " 44 A katolikus hívek az ország több városában is tüntetéseken nyilatkoztatták ki ellenvéleményüket a vallási életbe történő újabb durva beavatkozással szemben. Szegeden például a katolikus diákok tiltakozó felvonulását a rendőrség oszlatta szét. 45 A fakultatív hitoktatás és az egységes állami tankönyvek kérdése természetesen nemcsak a katolikus egyházat érintette. Az evangélikus püspökök is tiltakozásra szólították fel gyülekezeteiket. A református Ravasz László püspök hivatalos nyilatkozataiban kifejtette, hogy a vallásoktatás tervezett megváltoztatása miatt, akár a katolikus klérussal is hajlandó együttműködni. 46 A koalíciós pártok egyszerű tagsága sem értett egyet a fakultatív hitoktatás bevezetésével. Az SZDP vezetőit is elárasztották tiltakozó leveleikkel a csepeli, X. kerületi munkástelepi stb. szülők. A Kisgazdapárt Csongrád megyei szervezete egyenesen a náci rendszer által alkalmazott „gleichschaltolásnak" minősítette a szabad vallásgyakorlást támadó tervezetet, s a Kisgazdapárt eredeti programjához való ragaszkodást követelték. „A FKGP szavazóinak tömege a 1947. február 25—26-i püspökkari értekezlet. A jegyzőkönyv hivatalos szövege eddig a mondatig teljesen megegyezik a Belügyminisztérium egyházügyi alosztálya által az ülésről készített jelentéssel. Vö. A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzökönyvei 1945-1948 között. Szerk. : Bekc Margit. Köln-Bp., 1996, 166. p. és Történeti Hivatal O- 13 405/1.'59. p. A marxista történész, Balogh Sándor szerint a „Kötelező hitoktatást!" és „Hittant akarunk" jelszavakkal felvonuló, a „Christus vincit.. ."-et éneklő szegedi diákokat „csak komoly erőfeszítések árán sikerült jobb belátásra bírni. A rendőrség önfegyelmén és mértéktartásán [kiemelés - Sz. Cs.] múlott, hogy a felbujtott diákság felvonulása nem vált országos méretű jobboldali provokáció kiindulópontjává. " Vö. Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás kérdése és az egyházak - 1947 tavasza. Szcizadok, 1973. 4. szám. 917-918. p. Hamvas Endre csanádi püspök levélben tiltakozott Rajk László belügyminiszternél, amiért 17 fiatal diákot a tüntetésen való részvétel miatt internáltak. A csanádi püspök sérelmezte, hogy semmiféle bírói eljárás nem előzte meg az internálások elrendelését. Felhívta a belügyminiszter figyelmét, hogy az internálások, melyeket még az „előző uralom" vezetett be, sok önkényes és igazságtalan ítéletre adnak lehetőséget. A levél másolata a Történeti Hivatal 0-12817/1. Hamvas Endréről vezetett dossziéjában. 27. p. 46 Az Új Ember 1947. évi március 2-i számában közölt interjút Ravasz László püspökkel a fakultatív vallásoktatásról, illetve az Elet és Jövő című református lap 1947. évi március 29-i számában Ravasz László írt cikket a témában.
